Nos, akkor a kis pauza után kezdem a sort egy meglepetéssel...
Nekem is az volt, amikor megkeresett egy Norvégiában élő úr, hogy lenne néhány kése, amit be kellene fejeznem... (Régebben kacérkodott a késkészítéssel, de egészségügyi okokból fel kellett hagynia vele.) És amikor személyesen találkoztunk, előpakolt 2 db jelöletlen, de összetéveszthetetlen Hegyespenge Vaddisznót (is). Méghozzá a Vanadis 4 Extra sorozatból, ami igencsak ritka, és vsz. megismételhetetlen.
Természetesen, az egyik első dolgom az volt, hogy felhívtam Sanyit, hogy itt vannak a pengék, én elvi alapokon passzolom, ha van bármi kifogása az ellen, hogy én fejezzem be a késeket. Megnyugtatott, hogy régi ismeretség, ami az idők homályába vész, tegyek nyugodtan belátásom szerint. (Köszönöm a bizalmat. )
Nos, az első darab egy félig összerakott példány volt, amit sokáig használtak is, még mosogatógépet is megjárt... De bírta. A pengét viszont teljesen le kellett csupaszítanom és újra építenem a kést.
Nem tudom, kinek, mi jut eszébe Norvégiáról (a norvég mintás pulóveren kívül...), de nekem a harapós hideg, a fagyos táj, a gleccserek és a fjordok... Ezt próbáltam belevinni a késbe.
A markolat fehér fíber (jeges altalaj), wenge (kiolvadt részek) és csiszolt szarvascsont (olvadó havas jég) rétegzéséből kreálódott. A szokásos asszimetrikus markolatformát és az egész kontúrt megbolondítottam egy kis "jégkristályos" becsiszolással. A penge kapott egy kis "harapós hideg" maratást (3 rétegben). A tokon ez a minta köszön vissza. A tok egyébként kydex betétes, amin a bőrt egy új technikával kezeltem. Ezzel teljesen natúr színe marad - az mellett, hogy tökéletesen vízálló, strapabíró...
Néhány kép, amik - szokás szerint - nagyon sebtében készültek, mert a késnek indulnia kellett... A tűző napsütés miatt eléggé túlexponáltak a képek... Ja és a varrás nem ilyen "szőrös", a képek még boxolás előtt készültek...
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|