gfknives
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Képek / Gallery
Képek / GalleryKéptárak: Súgó
Sárkány / Dragon <-- Klikk ide a további képekhez

Megrendelője azzal keresett meg, hogy szeretne egy kést tőlem, ami "több, mint kés"... Ötvöződjön benne az erő, a masszivitás - és a központi témája legyen a "sárkány" (illetve, annak késben való megtestesülése... wink )
A szokásosan hosszúra nyúló egyeztetések, előkészületek során "képbe került" Lovász Gyula mester, meg az ő nagyszerű "köszörűs tudománya" smile, így kooperációs kés kerekedett a dologból.
Lovász mester elkészített egy fantasztikusan jó integrál alapot M1-acélból, ami aztán a karmaim közé került...
A kés teljes hossza 25 cm, ebből a penge kb. 12 cm. Az egész darab a legszélesebb pontján 20 mm.
A nyers darabon megkezdtem első fém-vésési próbálkozásaimat. (Nem egyszerű dolog, azt hiszem beiratkozom majd némi gyorstalpalóra Albert Istvánhoz vagy Harmat Attilához... wink ) A szaktudást és a szerszámok hiányát némi leleménnyel igyekeztem pótolni - felváltva véstem és marattam savval.
Ez a hőkezelés (58-59 RC ) és a Gyula által elvégzett finomítások (penge felcsiszolása, stb.) után is folytatódott, míg elnyerte végső formáját.
Készült hozzá egy "sárkánybőrrel" (kaméleon wink ) borított, formázott marha bőr tok - és, hogy teljes legyen az összkép, egy állvány is.


 

Ara /Macaw <-- Klikk ide a további képekhez

Ez a kés minden szempontból különleges darab.
Először is, ez az első olyan késem, ami hölgy megrendelőnek készült, aki magának szeretett volna tőlem egy "késplasztikát".
Másodszor, a hölgy kifejezett kérése az volt, hogy egy ékszer-kést szeretne, de - méreteinek és jellegének korlátaival - legyen használható is.
Harmadszor, nagyon konkrét témát is kaptam, mégpedig a kék-sárga ara papagájt kellett késbe formáznom. (A hölgy nagy állatbarát és egy ilyen madár az egyik családi kedvenc. Természetesen, legális tenyészetből vásárolta, még fióka korában.)

A kék-sárga ara így néz ki, ha valaki nem ismerné:

A tervezési fázisban kaptam jó pár képet, sőt, még elhullajtott tollakat is, hogy a színeket, árnyalatokat pontosabban meg tudjam határozni.
Meg kell mondanom, hogy általában is sok idő megy el a tervezésre, de ez eddig a rekorder... Rengeteg vázlat készült, mire kialakult a végleges forma, mivel a valóságos madarat olyan mértékben kellett stilizálnom, hogy az egyértelműen felismerhető maradjon, de késként is funcionáljon. És - nem mellesleg! - ki kellett bújnom kicsit a bőrömből és meg kellett próbálnom a késeket "női szemszögből" nézni és ezeket a szempontokat figyelembe venni...
A tervek elkészülte után külön procedúra volt a pontosan megfelelő anyagok felkutatása és beszerzése - de ez már felüdülés volt a rajzoláshoz képest. smile

Tehát, az Arát tessék a férfi éltársaknak is kicsit más szemmel nézni - ez egy dedikáltan NŐI kés, méghozzá ékszer-kés. smile

A kés alapját egy Szasza által elkövetett, nagyon szép kis damaszt penge képezi. thumbup Erre került "ráépítésre" a madár. A szárnyak rekonstruált imperial jade-ból készültek, a test rekonstruált yellow spiney (nem tudom a magyar nevét...), a fej varacskos disznó agyar, a csőr és a "körmök" pedig vizibivaly szaruból. A szemek mozaik szegecsek.
Technikailag is van benne pár érdekes megoldás: az ara részei belső csapolásokkal (és ragasztással) illeszkednek egymáshoz, az egészet a szárnyaknál átmenő szegecsek is erősítik, a "körmök" pedig egyenként kerültek felragasztásra és szegecselésre. whew
A kést ruhán kívül, ékszerként szándékoznak hordani, ezért a hagyományos tok helyett egy "fészket" kapott a madárka, ami úgy készült, hogy először megcsináltam egy nedvesen formázott bőr tokot, majd erre nedves bőr szálakat fontam-ragasztottam, megfaragtam és csiszoltam, végül az egész sellakos-lenolajos beeresztést kapott (antikolt színezéssel).


 

Borgia Navaja <-- Klikk ide a további képekhez

3 héttel ezelőtt kaptam egy e-mailt. Az ismeretlen feladó leírta, hogy egy XV. századi spanyol, nyitható pengés kést szeretnének egy film forgatásához... Megkezdődött az egyeztetés - levelekben, aztán telefonon.
Először arra gondoltam, hogy valami alacsony költségvetésű, független magyar film készül és ehhez keresnek kelléket... és kicsit eltévedtek... smile (A filmes kellékek kapcsán a gumi és az alumínium ugrott be... az pedig nem az én műfajom... big_smile )
Sebaj, megindult a kommunikáció - de meglehetősen rejtélyesen. Már egyeztettük, hogy konkétan egy spanyol navaja (ejtsd: navaha) bicskáról lenne szó, ebből is a korai "friction folder" típusra gondolnak, ezeknél gyakran előfordult a maratott díszítésű penge... (mint később kiderült, ez alapján találtak meg, a neten) Azt is letisztáztuk, hogy kellék lenne, de valójában mégsem, mert egy minden részletében "igazi" kés kellene... Tehát a késsel kapcsolatban egyre világosabb lett a kép, de azt még mindig homály fedte, hogy milyen filmben szerepelne... De "elég gyorsan kellene"...
A megbeszélések egy pontjánál világos lett, hogy mesteri segítségre van szükségem, úgyhogy bevontam a konzultációkba Szántó Szabolcsot (Szaszát).
Képeket néztünk a neten, próbáltunk információkat szerezni, stb., aztán amikor már azt is pontosan tudtuk, hogy hány cm lenne a pengehossz, ismertünk minden technikai részletet - és az úr megkérdezte, hogy ha 1 héten belül kell megcsinálni ezt a kést, akkor mennyi lenne az az összeg, amiért félretennénk minden más munkánkat...
Még mindig "vakon", értve ez alatt, hogy továbbra sem volt gőzünk sem, hogy miben lenne látható a kés (és még mindig a hazai berkekben találgatva..) - mondtunk egy összeget. Azonnal elfogadták az ajánlatot... yikes
Örültünk, abban maradtunk, hogy hamarosan nekikezdünk...

Ezek után kis idővel csöngött a telefonom, hogy OK, akkor start: 2 óra múlva érkezik a repülő, jön a rendező és a főszereplő, látni akarnak egy részletes vázlatot a késről.
Kicsit felvontam a szemöldököm, hogy milyen repülő, milyen rendező...?
És akkor kiderült: Neil Jordan érkezik (Oscar díjas rendező) a szintén Oscar díjas Jeremy Irons-sal... mert a nálunk forgatandó film a Borgias (infók itt: http://www.sho.com/site/borgias/home.do (New Window) ), ami a spanyol-olasz Borgia család életének nagyszabású feldolgozása... (A Borgia-król izgalmas információk itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/VI._S%C3%A1ndor_p%C3%A1pa (New Window)  - elképesztő "és igen véres "sztori"... )
Nos, ezen a ponton kicsit vertem a fejem a falba, mert ha korábban tudom (tudjuk), hogy a film költségvetését nem szűkös forint-, hanem igencsak bőséges dollár milliókban szabták meg, akkor kicsit vastagabban fogott volna a ceruza... fejfal ... de, sebaj - ezen hamar túltettük magunkat... vallvon smile Kicsivel később olvastam a sajtóban: http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2010/07/1 … lt_hollywood/ (New Window) ...

Innentől - persze - már megindult az információk áramlása: a történet és a film egyik "kulcs jelenete", amikor a másodszülött Cesare elvágja saját bátyja torkát - így szerezve meg az áhított hatalmat. Ez az a pont, ahol a Borgia-k gátlástalansága, hatalomvágya mindenki számára érzékelhetően "kicsúcsosodik", úgyhogy a rendező a testvérgyilkosságot különös figyelemmel szeretné bemutatni. Nem a szokásos kellékekkel, hanem valódi késsel. A kés legyen "ikonikus" - tükröződjön benne a reneszánsz kifinomultásg és a féktelen brutalitás. A filmben több alkalommal visszatérő szereplő lenne, sok közelivel, stb.
Szóval, kicsit megváltozott a helyzet, a langyosnak hitt tócsából egyenesen a mély vízbe kerültünk...

...és már csak 1 óra 50 perc van, hogy odaérjen a rajz, különben bukjuk a projektet. Ha odaér, akkor pedig majd kiderül, hogy mit szólnak hozzá...

Kemény volt... de meglett:

A vázlat

 

Elküldtem, nyugtázták - majd értesítenek... (Azt megírtam, hogy ez egy nagyon gyors vázlat, amit fél szemmel a monitoron lógva dobtam össze, kisebb részletekben lehet eltérés...) Vártunk.

Aztán jött a telefon: nagyon tetszik, azonnal akarják, most, gyerünk, hajrá! yikes

Riasztottam Szaszát, hogy na most aztán csapjunk a lecsóba... hmm

És lőn... smile

Aki profi, az profi: Szasza 2,5 nap alatt megépítette a kés alapjait a tervek alapján. Elképesztően jó minőségben... bow
Autóba be, vágta érte, aztán folytattam én...
Ma délután megtörtént az átadás. (Teljes sikerrel. smile ) /Egyébként, aki Római vakációt tervezett, az mondja le - menjen ki Etyekre, a Korda Stúdióba... Idehozták. wink )

És akkor az adatok: 3 mm-es M1 penge, 12 cm pengehossz. A markolat réz (= arany), bivaly szarv, 925 ezüst berakások. A penge irizálóra, színátmenetesre maratva + kékítve. (A fényképezésre - sajnos - kb. 15 percem maradt délután... aztán futás... hmm Úgyhogy ez van - az operatőr képein remélhetően jobb lesz...)

(További képekhez klikk a címre.)

* * * *

A kés és a története elég nagy sajtófigyelmet kapott.

Következzen itt egy kis "médiafigyelő" válogatás:

Elsőként, a Magyar Nemzet cikke:

Aztán a Bors:

 

Még az RTL Klub Reggeli c. műsorába is meghívtak. :) Aki lemaradt volna az adásról, itt megnézheti:

 


 

SA Different <-- Klikk ide a további képekhez

A kés Lakbal éltársnak készült, akivel a Magyar Késportálon keresztül ismerkedtem meg.

Lakbal-ról, portálunk közismert személyiségéről mindannyian tudjuk, hogy egy "egyéniség". smile bier
Született másként gondolkodó, csapongó és csapodár újdonsült késmániás, kényes ízlésű gurmand, stb. smile
Egy ideje már a barátaim között is számon tarthatom, ami igen megtisztelő. smile
És már nagyon régen "deklarálta", hogy szeretne egy "laikus-kést" magának... whoops
De a késsel kapcsolatban sehogy sem tudtunk dűlőre jutni az "alapok" tekintetében... vallvon Aztán bedobtam a Jokert - Kilden SA replikáját. wink
Mivel Lakbal rákapott a bozótmívességre, olyan késre volt szüksége, ami a "nagykés-kiskés párosban" a kiskés, de elég erős, hogy bírja a fúrást-faragást és mindenféle egyéb inzultust. A Kilden-féle SA "ihletésű" penge régi kedvencem - szerintem tényleg az egyik legjobb, ami ebben a mérettartományban létezik. Erről sikerült meggyőznöm Lakbalt is, aztán nekiláttunk az ötletelésnek.

A "Think Different!"  (= kb. Gondolkodj másként! ) volt az alapötlet (ami csak véletlen egybeesésként az Apple szlogenje... és Lakbal csak véletlen egybeesésként lelkes Apple rajongó... Tényleg... wink ).  Ez a másként gondolkodás megjelent a pengén is egy pár rétegű maratásban, de az egész koncepciót megpróbáltam úgy alakítani, hogy "áthassa".
Vagyis, egy dedikált munkakést kellett csinálnom, amit ütni-vágni fognak és ezek a kések általában nagyon puritán külsejűek, de én igyekeztem megcsinálni úgy, hogy pont olyan "cizellált" legyen, mint általában a késeim... Szóval: itt volt a lehetőség, hogy bizonyítsam, ha valami szép/különleges/stb. az nem jelenti azt, hogy használhatatlan. Sőt..!

Mivel a Shoki kapcsán éppen a krokodil bőr lázában égtem, markolatnak ő is ezt kapta. Némileg fokozott kezeléssel, hogy biztosan bírja a brutalitást is. wink
A krokodil bőrt ezúttal megvastagítottam egy réteg stabilizált marhabőrrel és kapott egy réteg fibert is. Mindezeket kezeltem, sajtoltam.
Aztán ragasztással és mozaik szegecsekkel rögzítettem. (A szegecsek Le Goff munkái. thanks ) Nem volt egyszerű a szegecselés az egyenetlen felületen... whew

A penge - maratás után - konvex élezést kapott, majd a teljes kontúron csúszásgátló becsiszolásokkal láttam el a kést. A penge gerincén lévő becsiszolások olyan kialakításúak, hogy a szikravető működtetését is segítsék (kb. kaparó él jellegűek).

A tok is egy "más megközelítésű" munkatok: formázott erszénytok, több helyen megerősítve, de krokodil betéttel és rátétekkel, kenguru bőr fűzéssel... Kinézete ellenére masszívnak kell lennie, mint a betonnak... wink

A képekért köszönet Rebel éltársnak. (Lakbal legfőbb erénye nem a türelem - a kés még "ragadt", amikor "magához ragadta", épp annyira futotta, hogy levegyem róla a mintát a tokhoz... Aztán a tok is hasonlóan távozott... big_smile Rögtön bevetésre mentek - fotózni nem volt idő. Úgyhogy - ismételten - köszönöm! smile )


 

Shoki R (Reptile) <-- Klikk ide a további képekhez

Folyamatos csúszásban vagyok, de törekszem a restanciák lefaragására...

Ennek az "alanynak" a pengéjét SÁMÁN készítette. A készítőről és a "Shoki" névre keresztelt EDC késről a Késportál főoldalon is remek beszámoló olvasható, ezért a technikai részletekkel nem untatnék senkit, ott minden megtalálható. (Tessék elolvasni! wink )

http://kesportal.hu/2010/05/29/shoki-a-tavol-kelet-samanja/


A készre munkált pengét a tulajdonosa azzal nyomta kezembe egy múlt ködébe vesző késtalin, hogy szeretné, ha én fejezném be. "Valami rájabőrös, fonatos dolog lehetne... De majd kitalálod..."
Hát, gondolkodtam rajta egy darab ideig... whoops "Rájabőrös, fonatos" dolgot már csináltam, ebben nem találtam igazi kihívást. A penge viszont príma, ráadásul ez az első kooprációs késünk Sámánnal ( hat ... nem az utolsó... wink ), úgyhogy megérdemli, ha valami "extrát" próbálok kihozni belőle... fejtor
Mit tesz a véletlen, Giga éltárs éppen rábukkant egy régi, krokodilbőr bőröndre az ócskapiacon és újrahasznosításra juttatott nekem is belőle egy jó nagy darabot. bier
Ez is izgatta a fantáziámat...
Varju Tomival csináltunk már krokodilbőr szettet, akkor is egy régi táskából és láttam, hogy Tomi mennyit szenvedett a krokodil megmunkálásával - ugyanis piszok kemény anyag. Végül ez adta az ötletet: ha ennyire kemény, akkor talán markolatnak is megfelelne...
A pikkelyek mintázata természetes csúszásgátlóként funkcionál... fejtor
És elkezdtem a kísérleteket.
A bőr fele elment arra, hogy megtaláljam a megfelelő eljárást, amivel a markolathoz megfelelő keménységűre lehet hozni a krokodilbőrt, ill. ezzel párhuzamosan fel lehet úgy puhítani, hogy egy kydex tokra is ráformázható legyen. Sellak, éjfélkor szedett pókháló és újszülött kisujja körme főzetével ( tongue ) végül sikerült megoldani a problémákat. smile
Annyit pepecseltem a bőrrel, hogy közben a Shoki-t is kezdtem egészen hüllőszerűnek látni, úgyhogy "összeállt a kép" egy "Hüllő Shoki-t" fogok készíteni. dilis big_smile
És lőn... smile

A preparált krokodilbőr alá fiber került. A rögzítés ragaszóval történt. A "fonatos" részt azért nem hagytam el - esztétikai és a fogást segítő okokból, hasonlóan "stabilizált" bőr szálaból készült bandázsolást kapott. A markolat végére egy fonat került - imitált krokodil fog és karom (csont és szaru), kis körtefa golyóval... A penge pedig kapott egy kis maratást, hogy még "hüllősebb" legyen...
A tok kydex betétes (a nyakkés a tulajdonos gyengéje - amit teljes mértékben megértek... wink ), amire először felpuhítva rá lett formázva a krokodilbőr, aztán a markolathoz hasonlóan ez is megkapta a "stabilizálást".

A sok kísérletezéssel annyira elment az idő, hogy belecsúsztunk a Tűzzel-vassal fesztivál látvány-késkészítés előkészületeibe, amik megint csak hátráltatták a Shoki R elkészülését. (Erről szintén olvasható egy cikk a Késportálon: http://kesportal.hu/2010/07/02/vasak-a-rac-utcaban/ ) Az utolsó pillanatokban lett készen, épp annyi időm volt, hogy néhány pocsék "spoiler képet" küldjek a megrendelőnek. Ezek alapján úgy döntött, hogy megfelel. smile Reggel indulás Fehérvárra, ott majd valaki átveszi és átveszi és átadja...
Megérkeztünk, elkezdtünk felszerelkezni, jött  a "futár", odaadtam... Tiszta őrültekháza, "hol a tokmánykulcs" és egyebek..., úgyhogy csak odanyomtam a kezébe... whoops
Aztán kicsit később megjelent valami papírokkal, hogy itt van valami bírálat, nevezzük be... Csiszolgatás közben néztük a kategóriákat, hogy "ez nem zsebkés, nem damaszt, ... mi legyen?" Ikszeltünk, aláírtam, beadva... ( Köszönöm - nélküle nem ment volna. thanks )
Aztán délután hozták a jó hírt, hogy díjat is nyert... smile

Következzen néhány kép, amik a szokásostól eltérően príma minőségűek - mivel nem én készítettem őket, hanem a tulajdonos, akit megkértem, hogy legyen szíves fotózza le a kést, ha majd átvette... whoops Köszönöm! smile


 

Hunor <-- Klikk ide a további képekhez

Manapság azt tapasztalom, hogy egyre többen menekülnek ebből a ..., hmm... legyen egyszerűen "fogyasztói társadalom" jellegű világból, amiben élünk. Ki így, ki úgy. Van, akinek az is a menekülés egyfajta megnyilvánulási formája, ha pl. késeket készít... wink tongue Túrázástól a népdalgyűjtésig számtalan ilyen-olyan "szimpatikus nyúlcsapás" (by Kiss Tibi, Quimby) létezik és gondolom jó sokak fejében megfordul időnként, hogy "itt kéne hagyni ezt az egész cirkuszt". De nagyon kevesen vannak, akiknél a gondolatot tényleges tettek is követik és valóban képesek radikálisan változtatni az életükön, életvitelükön.
A most bemutatásra kerülő kés megrendelője ilyen ember. Sikeres vállalkozóként, több cég tulajdonosaként, sokak által irigylésre méltónak ítélt helyzetben egyszer csak gondolt egy nagyot - felszámolta az üzleti érdekeltségeit, megvett egy nagyobb földterületet Somogyban és azóta ott él egy jurtában. Kiszállt a "mókuskerékből". Kecskéket tart, földet művel, gyűjtöget - igyekszik mindenben a hagyományos, természet-központú életmódot folytatni, őseink nyomdokain haladva.
A legközelebbi település 40 km-re van tőle, a jurtás birtokon nincs villanyáram, televízió, rádió, mosógép és mobiltelefon sem. És még rengeteg minden (nem)hiányzik az életéből - viszont cserébe van nyugalom, harmónia, madárdal és lombsusogás...
A személyes kapcsolattartáson kívül egyetlen "egérutat" hagyott meg magának, hogy azért követni tudja a világ dolgait, ill. kapcsolatba tudjon lépni más emberekkel: meglehetősen szigorú önszabályozással, korlátozott mértékben, de megoldotta, hogy a "semmi közepén" élve is elérhető számára az internet és az e-mail.
Így talált meg véletlenül engem és a késeimet is, aztán pedig kaptam tőle egy levelet, amiben röviden bemutatkozott és leírta, hogy a számára - szó szerint - létfontosságú eszközzé vált a kés és a látottak alapján szeretné, ha én készítenék neki egy valóban "személyére szabott" darabot.
Már első levelében felkeltette az érdeklődésemet és kíváncsi-tapogatózó válaszom után elindult egy folyamat.
A további egyeztetések - technikai okokból - kicsit lassabban zajlottak a szokásosnál, de miközben körvonalazódtak az elképzelt késsel kapcsolatos elvárások, paraméterek, egyre több részletét ismerhettem meg életútjának, mindennapjainak is. Művelt, tájékozott ember, akinek a minket körülvevő dolgokkal kapcsolatban különleges  - és számomra épp ezért is szimpatikus - "világnézete" van. Nagyon alaposan elmélyült az ősi magyar kultúra, hitvilág, természetfilozófia terén. E témában is imponáló ismeretei és érdeklődése miatt elég hamar nyilvánvaló lett, hogy a neki készülő késplasztikának ez a terület kell képezze a "keretét". (Ez tulajdonképpen kapóra jött, mert már régen érlelgettem magamban egy ilyen "ősmagyar" témájú kés gondolatát.)
Úgy az egyeztetések felénél járhattunk, amikor az is egyértelművé vált, hogy ez a projekt bizony a "nettó deficites" kategóriába fog sorolódni, mivel az úr anyagi lehetőségei - életformájából adódóan - igencsak korlátozottak... Elmondása szerint a szükségleteinek kb. 90-95 %-át önellátó formában biztosítja, csupán a maradék kis hányad fedezésére van szüksége pénzre, amit a saját terményeinek időnkénti eladásából fedez. Alkalmi bevételei pedig elképesztő méreteket öltenek: van úgy, hogy a havi 2.500 (kettőezer ötszáz) Ft-ot is elérik... yikes Nem lesz hát egyszerű kigazdálkodnia egy jó kés árát..., bár eltökélt szándéka, hogy megoldja.
De ez eddigre számomra tulajdonképpen mellékes lett, mivel annyira megragadott a megrendelő személyisége, a története és az egész "keret", hogy tudtam: annak ellenére, hogy nem vagyok vagyonos ember (sőt...) mindenképpen meg fogom csinálni a kést, legfeljebb igyekszem majd a munka folyamán fokozottan odafigyelni arra, hogy lehetőleg "optimalizáljam a költségeket". Ezek a korlátok még izgalmasabbá is tették a tervezgetést, mert azt tudtam, hogy mindezek ellenére van egy bizonyos "minőségi szint", amiből nem engedhetek - magam miatt sem...

Az egyeztetések lezárultával egy valódi kihívás rajzolódott ki előttem: mindig is hangoztattam, hogy a késplasztikáim formai, esztétikai megoldásaik mellett tökéletesen használhatóak a hétköznapokban is, ebben az esetben viszont ténylegesen egy olyan kést kellett elkészítenem, ami olyan napi igénybevételnek lesz kitéve, ami párját ritkítja. De - persze - legyen benne az, amitől "GF"... És mindez erősen behatárolt lehetőségek között, ahol nagyon meg kell gondolnom, hogy mihez is nyúlok és az egyébként magától értetődő anyagokat, eszközöket igyekeznem kell inkább ötletes, de "alacsony költségvetésű" megoldásokkal kiváltani...

A pengével kezdődött.
Akárhogy osztottunk-szoroztunk a megrendelővel, oda jutottunk, hogy számára egy masszív, erős, kb. "univerzális" méretű és korrózióálló pengéjű késre lenne szüksége. Korrózióálló acélokból viszonylag ritkán dolgozom, nem is volt a "sublótban" ilyesmi, úgyhogy - némi fejvakarás után - felhívtam Szaszát és töredelmesen elétártam a projektet és a helyzetet. Kéne' egy ilyen paraméterű penge (ami tudom, hogy "egyébként" nem okoz problémát a számára...), a finanszírozással viszont vannak kisebb nehézségek... Szerencsére Szasza kellő empátiával állt a dolgokhoz, feltúrta a műhelyt és talált is egy nyers "vasat", N678-ból, 4,5 mm vastagságban, 11 cm-es pengehosszal, kb. optimális formával, már hőkezelve (58-59 RC), ami tökéletesnek mondható, de valamikor félretette, mert a logó beütése bizony csúnyácskára sikerült... - a felső része lemaradt. Ha csak ez a hátránya, akkor ebből még erényt is kovácsolunk - kooperációs késként majd kiegészítem a sajátommal, csinálunk belőle kombinált "Szasza-GF" logót! smile Ebben maradtunk... cimbi
Szasza nekilátott és a rá jellemző gyorsasággal és precizitással befejezte a penge felcsiszolását, aztán sitty-sutty, már hozta is a postás.
Innen pedig már az én karmaim közé került, ahonnan bizony nem szabadulhatott...

A markolathoz feltúrtam a ládáimat és találtam egy régi almafa gyökér darabot, amit ideálisnak ítéltem - őshonos fa és szép is. Mivel szeret mocorogni, no meg esztétikai okokból is, kapott egy 1,2 mm-es, fehér fiber "párnát", aztán egy mozaik szegecset és a markolatzsinórhoz nélkülözhetetlen csőfuratot.
Díszítésnek a Tejutat választottam - a "Csillagösvény" a magyar mitológiában különösen fontos szerepet tölt be. Autentikus ornamentikus mintákból formáztam meg, amiket kivéstem, majd epoxy-val kevert elefántcsont porral töltöttem ki a vésést. (Azért elefántcsont, mert az némileg áttetsző, a minta nem "világít", hanem diszkréten belesimul a fába. Az alma "dolgozós" fa, az idő folyamán a színe nagyon szépen érik, mélyül, úgyhogy a minta azért 1-2 év múlva a mostaninál némileg karakteresebben fog kirajzolódni - ez bele lett kalkulálva. /Amúgy, ha csiszolok, akkor kis edényekben minden anyag csiszolatának javából elteszek némi tartalékot.,../) A régi csillagkép rajzokhoz hasonlóan, néhol rendezetten, néhol látszólag véletlenszerűen, vörösréz beültetéseket alkalmaztam a "csillagok" jelzésére. Ezek most egységesen "világítanak", de a használat során majd lesznek olyan részek, ahol tompul a fényük, lesz, ahol pedig az erőteljesebb kopás miatt ilyen csillogóak maradnak. Szóval, ez is előre számított folyamat, ami majd előhozza a csillagok különböző fényességét...
Az egész markolat és a pengehát egy kis része is fogást segítő és esztétikum növelő becsiszolásokat kapott. Szeretem ezt a megoldást, a praktikuma mellett, olyan "organikus" hatást ad a fának-fémnek...
A markolatban már ott a bőr csuklózsinór - ezt majd a tulajdonosa méretre szabja és csomózza, ha szükségét látja.

A tok is a modern és a klasszikus technikák elegye. Mivel fontos szempont volt a masszívitás, az "elnyűhetetlenség", de nem akartam az összhatást ormótlan vastag tokkal elrontani, kydex betétet kapott. Erre vizesen formázva és ragasztva került egy 3 mm-es marhabőr borítás. Elég stabil a végeredmény... smile
A marhabőr alá betét-dísznek Török Bálint felvidéki ötvös "Életfa" vörösréz lemezdomborítása került (hagyományos kalapált technikával dolgozik - a PeNa-ról többek emlékezhetnek rá...), körítve egy kis varrásos-poncolásos díszítéssel. Ez is kissé "nyers" még, idővel az anyag szépen antikolódik, ami kiemeli majd a formákat.
A megrendelő igényei szerint, a szokásosnál kicsit mélyebb függesztést kapott (csináltam hozzá egy forrasztott vörösréz karikát, ami passzol az összképhez), mert ez nagyobb mozgás szabadságot biztosít, viszont így elengedhetetlenné vált a combhoz rögzítés lehetősége - ehhez is ott a megfelelő bőrszál.

Ezzel és még néhány kis aprósággal kész is a Hunor... smile Fontos szempont volt a számomra, hogy az "ősmagyar" motívumkincset úgy próbáljam átemelni a mai, gyakorlati használati feladatoknak is megfelelő környezetbe, hogy kerüljem a közhelyességet, az öncélú "magyarkodást", az elcsépelt (és gyakran hibásan, rosszul használt) elemeket. Talán sikerült...


 

Norvég Vaddisznó (Norvegian Wild Boar) <-- Klikk ide a további képekhez

Nos, akkor a kis pauza után kezdem a sort egy meglepetéssel...
Nekem is az volt, amikor megkeresett egy Norvégiában élő úr, hogy lenne néhány kése, amit be kellene fejeznem... (Régebben kacérkodott a késkészítéssel, de egészségügyi okokból fel kellett hagynia vele.) És amikor személyesen találkoztunk, előpakolt 2 db jelöletlen, de összetéveszthetetlen Hegyespenge Vaddisznót (is). Méghozzá a Vanadis 4 Extra sorozatból, ami igencsak ritka, és vsz. megismételhetetlen.
Természetesen, az egyik első dolgom az volt, hogy felhívtam Sanyit, hogy itt vannak a pengék, én elvi alapokon passzolom, ha van bármi kifogása az ellen, hogy én fejezzem be a késeket. Megnyugtatott, hogy régi ismeretség, ami az idők homályába vész, tegyek nyugodtan belátásom szerint. (Köszönöm a bizalmat. smile )

Nos, az első darab egy félig összerakott példány volt, amit sokáig használtak is, még mosogatógépet is megjárt... De bírta. A pengét viszont teljesen le kellett csupaszítanom és újra építenem a kést.

Nem tudom, kinek, mi jut eszébe Norvégiáról (a norvég mintás pulóveren kívül...), de nekem a harapós hideg, a fagyos táj, a gleccserek és a fjordok... Ezt próbáltam belevinni a késbe.

A markolat fehér fíber (jeges altalaj), wenge (kiolvadt részek) és csiszolt szarvascsont (olvadó havas jég) rétegzéséből kreálódott. A szokásos asszimetrikus markolatformát és az egész kontúrt megbolondítottam egy kis "jégkristályos" becsiszolással. A penge kapott egy kis "harapós hideg" maratást (3 rétegben). A tokon ez a minta köszön vissza. A tok egyébként kydex betétes, amin a bőrt egy új technikával kezeltem. Ezzel teljesen natúr színe marad - az mellett, hogy tökéletesen vízálló, strapabíró...

Néhány kép, amik - szokás szerint - nagyon sebtében készültek, mert a késnek indulnia kellett... A tűző napsütés miatt eléggé túlexponáltak a képek... Ja és a varrás nem ilyen "szőrös", a képek még boxolás előtt készültek... wink


 

 

Nagy Kékség / The Big Blue <-- klikk ide a további képekhez

Két évvel ezelőtt, a Lurdy Házban tartott kiállításon Kocsis Feri  ( http://www.kocsiskesek.fw.hu/ ) - sok más szépség mellett - egy gyönyörű pengét is bemutatott a nagyérdeműnek. Egy kék damasztot.
Az élnél 2842 (M1) acél önmagával damasztolva (!) 392 rétegben, majd pedig a 2842 tiszta nikkellel összeütve, 3x28 rétegű török damaszt mintában folytatódik.
A kékítés nem festés (bár olyan hihetetlenül pontos és szép a kovácsolás, hogy többen annak adtak hangot, hogy "ilyen nincs", ez csak valami nyomtatott minta lehet... big_smile ), hanem az acél saját színe, amit (persze nem ilyen egyszerűen...) a hőkezelés során kap meg. A vége: gyönyörű, robusztus, 56-57 RC keménységű mestermunka...
A pengéért, ami díszhelyen, kvázi "cégérként" tündökölt Feri standján, sokan, igen sokat kínáltak a mesternek - de nem adta... Indoklása szerint ilyen pengét még ő is csak nagyon kivételesen ritka, egészen ihletett pillanataiban képes elkövetni, úgyhogy ezt megtartja magának...

Ferit addig csak hírből és látásból ismertem és - természetesen - mélységesen tiszteltem. Ott a kiállításon (ami az én második megjelenésem volt) odajött megnézte a munkáimat és szóba elegyedtünk. A történet vége az lett, hogy vasárnap, a pakolás közbeni percekben a penge hozzám került - fejezzem be én...
Ez óriási megtiszteltetés, de nagyon nagy felelősség is egyben.
Kb. 1,5 évig csak nézegettem és töprengtem. Aztán kiforrott a koncepció és következett az anyagok összegyűjtése, majd a konkrét megvalósítás. És most kész... smile

Az alap Luc Besson 1988-as, kultikussá nemesedett filmje, a Nagy Kékség. (Aki nem ismerné, az pl. itt http://videodetektiv.blogspot.com/2009/06/nagy-keks … big-blue.html (New Window)  és még sok más helyen bőségesen talál róla anyagot a neten. A film megtekintése kötelezően ajánlott... wink Nekem az egyik kedvencem...) Ezt próbáltam meg "késplasztikába" önteni...

A markolat a penge felől imperial jade, gyöngyházzal, majd stabilizált és színezett juhar, ebben gyöngyház beültetések, 925-ös ezüsttel "megbolondítva", a markolattüske mozaik szegeccsel rögzítve. Faragva, vésve, csiszolva, formázva... smile
(Az első vizuális benyomásokkal ellentétben, a kés fogása meglepő módon kényelmes - még Szasza szerint is... smile )

A tok 3 mm-es, formázott marhabőr alappal készült, ami kapott egy szarvasbőr betétet, majd kívülről nagyon finom kecske bélésbőrből lettek kialakítva a "hullámok". (Félkör alakú lapok feltekerve, rögzítve, egymásra rétegezve.) Az egész retuspisztollyal festve, a feketéből nagyon diszkréten előtűnő kékes-zöldes árnyalatok elérése érdekében. Végül a szélek lefűzve (hszofi hathatós segítségének köszönhetően).

Természetesen ehhez már dukál egy talpazat. Itt fehér csiszolt és faragott mészkő alapra kerültek a tengeri "attribútumok". A pengét tartó kicsi csigaház belseje bőrrel bélelt, így puhán támaszkodik a kés éle...


 

Kaffer (Cape Buffalo) <-- Klikk ide a további képekhez

Szaszával (Szántó Szabolcs - www.szasza.net ) már jó néhány alkalommal kooperáltunk és - úgy tűnik - elég jól kiegészítjük egymást. wink

Egy korábbi alkalommal elmesélte, hogy egy új összetételű és hőkezelésű damaszton kísérletezik, ami nagyon ígéretes, de nagyon nem egyszerű eset... Természetesen kellően felcsigázott, úgyhogy nem nyugodhattam, amíg egy pengét nem kaphattam. big_smile
Az acél remek mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik, csodásan kovácsolható, gyönyörűen heged - szóval, szuper. De: a kovácsolás után olyan remekül heged és olyan változások következnek be, amik valami furcsa dolgot eredményeznek, mintha egy új, harmadik fajta mono-acél keletkezne a két összetevőből. A szokásos maratási eljárások rendre csődöt mondtak - márpedig hiába a gyönyörű kovácsolás, ha azt nem lehet megmutatni...

Naná, hogy felszívtam magam... wink

Egy kis méretű "próbapengén", ami aztán a Mephisto projektben került felhasználásra nem kevés izzadtsággal sikerült kikísérletezni egy olyan eljárást, amivel csak előhívható az a fránya minta... smile
Sőt! Mint az kiderült, az elég bonyolult és hosszadalmas procedúra még hozzátesz a pengéhez - az eredmény egy külső behatásoknak ellenálló, erősen korróziótűrő damaszt.

A nyers penge M1 (2842) és 60SM acélok összekovácsolásával született meg Szasza kalapácsa alatt, 240 rétegű hullámdamaszt formájában. A hőkezelés után bitang szívós, veszedelmesen éltartó 58-59 RC keménységű anyag kerekedett belőle.
A mintázat előhívásának procedúrája 80 (!) konkrét munkaórát jelentett - de megérte.
A penge nem csak jó, de gyönyörű is lett: első pillantásra egy homogén fekete pengének tűnik, de közelebbről megvizsgálva azonnal megmutatja a mintákat, elképesztően szép, mély vöröses, dió barnás, kékes feketés árnyalatokban "irizálva".
(Nagyon nehéz valósághűen fotózni, amint az alábbi néhány képből ez majd kiderül...)

Miután menet közben folyamatosan konzultáltunk Szaszával, az is kiderült, hogy - bármilyen jó és szép is - ezzel a "macerás" kombinációval csak nagyon indkolt esetben hajlandó foglalkozni a jövőben; jó, ha évi 1-2 pengének nekiveselkedik...

Ezen előzmények után a számomra magától adódott, hogy akkor ebből a pengéből valami nagyot kellene dobni. Még Szasza sem tudta, de nekiálltam, hogy a FeHoVa-ra elkészítek a standjára egy igazi "show-kést". Ez az idők során annyiban módosult, hogy a penge egészen kiváló tulajdonságait kár lenne pusztán vitrines nézegetésre pazarolni, úgyhogy egy látványos, de munkára is fogható kés képe kezdett körvonalazódni...

A kész pengét nézegetve egyszer csak beugrott, hogy ez olyan, mint egy kafferbivaly: egy fekete veszedelem... smile A penge finom íveiben még a kafferbivaly szarvának íveléseit is fel lehetett fedezni. Nem is beszélve a mintázatról, amiben szintén... Úgyhogy ez lett a vezérmotívum: kafferbivaly némi "afrikás" körítéssel.

A markolat egy antik (100-150 éves) elefántcsont baknival kezdődik, ébennel folytatódik. A penge bivaly szaruba van ültetve, majd következik két red malee "panel", ebbe szintén bivaly szaruból beültetve a szarv motívumok, aztán ezek ezüsttel és egy kevés vörösrézzel körbeszegelve. (A szegecsek átlagosan 3 mm hosszúak, 0.5, 1.0, 1.5, 2.0 mm átmérőben. Egyenként befúrva és elnittelve. Összesen 1200 mm különböző átmérőjű ezüst drót került felhasználásra. Plusz a réz...)
A markolattüskét megfúrtam, azt mozaikszegecs rögzíti. Aztán még egy kis fém berakást kapott a markolatvég felé... smile
Az egész markolat "textúrázott" a biztos fogás és az esztétikum okán.

A tervekbe bevontam Varju Tomit is, így a Kaffer végül egy hármas kooperációban készült, komplett "szett" lett - egy fűzött övvel, tokkal és egy szíjtáskával (Ez utóbbi fekete kígyóbőr betétekkel.) Az alapanyagok mindenütt spanyol szíjazatbőrből valók, a kidolgozás magáért beszél...

Ilyen késhez már illik egy rendes talapzat is. smile Ez végül fekete csiszolt és faragott felületű gránitból készült, amire egy drótkoronggal letisztított, kb. 5 éve száradó gyökeret applikáltam.


 

Hárpia (Harpy) <-- Klikk ide a további képekhez

A Hárpia egy kooperációs "kombó" - a Teleki Sámuel által nyitott vonalat folytatja - kés, önállóan is hordható tokkal, szíjtáskába integrálva. A bőrös munkákat ezúttal is Varju Tomi végezte, a kés elkészítését én.
A névadásról: eredetileg is egy "tropikus jellegű" irányvonalat céloztunk meg, de miután a készítés közben ez a kis dög kétszer is "megcsípett", ráragadt. Aztán ez némileg kihatott a formájára is... És az egész összeállításba belegyúrtunk valami "esőerdő-érzést".

A kombó története kicsit "kalandos".
Egy indiai damaszt késsel kezdődött, amit Norbi portáltárs szerzett be valahonnan. Norbi vonzalma az érdekes formák iránt ismert lehet a galériájából, de ezzel a késsel mellényúlt. A kovácsolás szépre sikerült, de a formai alakítás... gyakorlatilag olyan érdekesre, hogy használhatatlan lett.
Norbi aztán - jó régen - elküldte hozzám, hogy próbáljak valamit kihozni belőle. Sokáig töprengtem, nézegettem, de az öncélú lyukak és bemarás, valamint a megfoghatatlan markolat feletti szörnyülködésnél tovább nehezen jutottam.
Jó pár vázlat, firka született, de egyik sem volt az igazi.
Közben elkészült a Teleki szett és Norbi kibővítette az igényeit egy ehhez hasonlóra, a damaszt kiskés köré építve.
Ezzel aztán alaposan feladta a leckét. Varju Tomit is bevonva az ötletelésbe, lassan-lassan kialakult a végleges elképzelés.

Alapos átformázás következett...

Ekkor rögtön kiderült, hogy van baja bőven a pengének: durván elköszörülték (a penge két oldala aszimmetrikusra sikerült és még meg is csavarodott), valamint egy kritikus helyen előbukkant egy kis hegesztési hiba is... Ezeket a problémákat később nagyrészt orvosolni kellett. (Részleges újracsiszolás, majd maratás, stb.)A lyukak helyére fa betétek kerültek, így kontúrosítva a markolatrészt:
Az egész penge síkba csiszolása után vörös fiber alátétre, gyöngyház lemez panelek kerültek, mozaikszegecsekkel.
Aztán következett a finiselés, díszítő és fogást segítő beköszörülésekkel, az él teljes újra profilozásával, stb. Finom konvex élezést kapott - most borotvál.

Aztán következett Tomi a tokkal, ami formázott és fűzött marhabőr, boa betéttel. Önállóan is hordható nyakban.

Végül megalkotta hozzá a szíjtáskát - a tőle megszokott színvonalon. smile
Fűzött, szironyozott marhabőr, boa betéttel. A hátsó kis rekeszbe szépen besimul a kés tokkal együtt, elé pedig elférnek a legszükségesebb személyes holmik. (Sasszemű késportál tagoknak feltűnhet, hogy Raga nemrégiben publikált /remek smile / kooperációs tokján ugyanilyen bőr betét látható. Nem véletlen az azonosság: közös beszerzés volt anno a kígyóbőr. Az már inkább érdekesség, hogy egymástól függetlenül, ilyen egyszerre nyúltunk ugyanahhoz az anyaghoz, ami már legalább egy éve hevert a fiókban. smile Boa szezon van, vagy ilyesmi... big_smile )


 

Mephisto <-- Klikk ide a további képekhez

Impulzív módon készítek késeket. Van úgy, hogy valami "csak úgy" jön, aztán muszáj megcsinálnom. Pedig igyekszem ütemezni, meg listákat írok, meg minden (hogy ne sodorjon el a széles néptömegek haragja... wink ), de vannak ilyenek. Különösen most, amikor közeleg a karácsony, az ajándékozás és a bejgli-mérgezés ideje...
Szóval, ez is ilyen.
A Mephisto.
A története - szokás szerint - hosszú és szövevényes.

Egy bizonyos éltársunknak hála, egy ideje már viszonylagos gyakorisággal megfordulhatunk a Villányi borvidéken, élvezve az ottani kiváló társaságot és a majdnem ilyen kiváló borok rettentő mennyiségét.
Több remek helybéli borásszal is megismerkedtünk.
Néhányuknál (a remek borok mellett) igazán baráti fogadtatásban részesültünk, igazán kedves, jó embereket ismertünk meg személyükben. Ami mindig örömteli dolog.
Egyikük Vitényi Donát, akit név szerint is meg kell említenem. Egybehangzó szakértő vélemények és többszöri személyes tapasztalatok alapján, az egyik legtehetségesebb, legígéretesebb fiatal borász a vidéken.
Ördögien jó borai vannak. thumbup naughty
(A jelző nem véletlen: borai nem csak finomak, de olyan élettani hatásokkal is bírnak, melyekről félhomályos sarkokban, suttogva illik csak beszélni. wink Példának okáért, egyik utóbbi látogatás alkalmával majdnem sikerült keresztül vinni, hogy egyik cuvée-je a híres kis kék tablettáról kapja a nevét... wink De erről többet itt ne essen szó - tessék megkóstolni... wink Nagy mágus, ez bizonyos... smile )

Na és van neki egy tüneményesen jó fej boxer-kezdeménye, aki egy valóságos ördögfióka és - micsoda véletlen - Faust névre hallgat.
(Az alábbi képen éppen a sapkámat igyekszik legyőzni. big_smile )

http://img1.indafoto.hu/1/7/66737_f98e026fa5345dbad300a11d88155670/6343773_17248b6f3fe9935b3c90ba8a3f0fc394_m.jpg

A történet másik szála, hogy Szasza leütött egy pár kísérleti (titkos összetételű wink ) damaszt pengét, amik nagyon jól sikerültek, de a maratásuk, a minta láthatóvá tétele, bizony nehézségekbe ütközött. Megkaptam egyet, hogy próbálkozzak vele, hátha jutok valamire.
Hát, mit mondjak - megizzadtam...
De végül (némi fekete mágia segítségével wink ) sikerült eredményt elérni. (A nehézségekről csak annyi, hogy a maratási procedúra kb. 40 órát vett igénybe, több fázisban.)

Ezt a kis pengét elvittem magammal legutóbb Villányba, ahol - tetemes mennyiségű borok elfogyasztása után - megígértem Donátnak, hogy készítek majd neki belőle egy kést. Valamikor...
A részletek tekintetében annyiban maradtunk, hogy a fekete domináljon, egy kis vörössel... Szó volt még egy vízszintesen hordható tokról is... A többi már az idők homályába vész... big_smile

Itthon aztán töprenkedtem és egyszer csak beugrott: Faust és az ördögien jó borok mellé "dukál" egy saját Mephisto! smile

És lőn.

A maratási eljárás során a penge egyben színeződik is, a képeken sajnos kevéssé látszik, de valójában a bronz és a fekete közötti átmenetekben játszanak a sötét részek.
A markolatnál a fekete dominál, kicsit "megbolondítva" némi vörösekkel. A penge felől: bölény szarv, fiber, vörös-fekete kő (meg nem erősített vélemények szerint ónix...), fiber, bölény szarv, aztán oryx antilop szarv. Ez utóbbi U alakban kimarva, és ebbe sellakkal stabilizált, 5 mm átmérőjű, hengeres bőr beültetve. A bőr átbújik a szarun, majd a végén egy thomson gazella szarvának legvége zárja le. A bőr a szavak között rugalmas.


A vízszintes tok módosult egy nyakban hordható tokra, ami egy szíjtáskában kapott helyet. (Varju Tomit is elsodorta a hevület - így lett az egyszerű kis késből egy komplett "szett". smile )
A tok marhabőr, rájabőr rátéttel, fűzött szélekkel. A nyakba akasztó bőr zsinór hosszúsága változtatható.
A szíjtáska is egyszerű fekete bőr, némi - a témához passzoló - domborítással, itt-ott egy kis vörössel, fűzéssel... thumbup
A záródás gomb-szerűen történik, egy ónix gyűrű segítségével.

Azt hiszem, jó kis "multikooperációs projekt" kerekedett. fejtor smile


 

Éles Hangok (Sharp Noises) <-- Klikk ide a további képekhez

Ez a kés zene - azaz a zene, mint olyan késben megfogalmazva... dilis
Az opcionális tulajdonos hivatásos zenész és ő adta a témát - szeretne tőlem egy kést, ami "úgy általában" zenei témákat jelenít meg.

Agyaltam "valamicskét" a dolgon, aztán elkezdtem összeépíteni.
A penge Hegyespenge Róka modellje, abból is az N678-as, korrózióálló széria. (Ez is kifejezett kívánság volt - mármint a korrózióállóság.) A "szokásos" maratásos játékokra így nem nyílt lehetőség, viszont kihasználtam, hogy olajban lett megeresztve és ezáltal egy elég stabil, fekete réteg keletkezett a pengén. Skandináv élezést kapott, aztán véstem, gravíroztam - a fényes fém felületek jó kontrasztosan jelennek meg a matt feketén.
A markolat a pengetőnél csont, aztán vörös és fehér fiberből kottavonalakat rétegeztem, amiket egy fekete bőrrel zártam le. A kottázás (szolmizálható, egy ismert magyar népdal részlete. ("Még az mondják nem illik...") vésett, majd akrillal kitöltött és felcsiszolt. A markolat wenge és körte laminálás, réz csőszegeccsel, a végén a vonós hangszerek fejéhez (?) hasonló csigamotívummal. A zsinórfonat egy új "felfedezettem" (értve ezalatt, hogy hatalmas megdöbbenéssel fedeztem fel azt, hogy másfél évtizede lakunk egymás közelében és csak most ismertem meg... roll ...pedig ... thumbup ) Varju Tamás munkája. (Róla kicsit bővebben: www.varjut.com ...) Gömbölyű fonás, csúszó bőrcsomóval.
A tok formázott, keményített bőr, metszett bőr "zongora billentyűzet" rátétekkel, festve, varrva. Nyakban- vagy "static cord" hordásra tervezve.


 

Fürge Gyík / Smart Lizard <-- Klikk ide a további képekhez

A kezdetek odáig nyúlnak vissza, hogy régóta foglalkoztat a japán kardok pengegeometriája. Meg az ilyen-olyan "tanto" formák.
Érlelgetek magamban egy koncepciót, ami az asszimetrikus élezés hátrányait kiküszöböli, de megtartja a forma főbb jellegzetességeit, előnyös tulajdonságait.
Ennek első kísérlete ez a pengeforma, ami egy klasszikus kozukára hajaz, de (aszimmetrikus) domború élekkel, konvex felületekkel... Elég bonyolult megoldás, nem volt egyszerű ügy a "domború síkok" találkoztatása, szidtam magam rendesen közben... wink
Egyelőre elégedett vagyok az eredménnyel, de azért még kell "érlelni" rajta.

A pengének egy kisebb indiai kovácsolású damaszt pengét választottam, amit teljesen átalakítottam. (270 rétegű lapdamaszt.) A formák kialakítása után csak nagyon enyhén marattam és szinte nem is színeztem - így "autentikusabb" hatásúnak gondoltam...
A kísérleti jellegre való tekintettel, eleve egy kis ügyes, "fürge" kést akartam csinálni, alapvetően étkezésre, kisebb munkák végzésére. Menet közben jött az ötlet, hogy legyen "Fürge gyík", aztán ez alakította a markolat "hullámzó" formáját is.
A markolat réz baknival indul, rétegzett bőr következik, ebben csontból beültetett kics gyík, majd csont és végül makasszári ében, egy - a markolattüskén átmenő - csőszegeccsel.
A tok formázott, mintázott bőr.

 

 

 


 

Eklektika / Eclectic (<-- Klikk ide a további képekhez)

Eklektika / Eclectic

Ez a kés szintén kooperációs darab - akár az előző "KisVad", ez is Kilden SA penge-átdolgozására épül.

A paraméterei is megyegyeznek: 6 mm vastag Sleipner, 59 RC, 79,9 mm pengehossz - de mégis teljesen más.

(Ahogy mondtam: egy ilyen jól eltalált, sokoldalúan felhasználható "alapból" nagyon sok minden "kihozható". )

Azért lett "Eklektika" a neve, mert bizonyos szempontból kísérleti darab: igyekeztem teljesen különböző korszakokból származó technikai- és stílus elemeket valamiféle egységbe "gyúrni".

A markolathoz elkezdtem megtanulni a klasszikus japán kardmarkolat-fonás technikát (nem egyszerű és van még mit fejlődnöm, de ez már vállalható esztétikailag és funkcionálisan is). Itt is rájabőr alapra került a stabilizált szalag-fonat, díszítésnek (a menuki mintájára) egy tigriscápa fog került alá.

A fogás-könnyítő fonat végén egy "megrágcsált" hatású tagua dió (elefántcsont dió) található.

A tok kydex, bőrrel borítva, rájabőr rátéttel - ez is a KisVadéhoz hasonló kydex füllel, ami övre fűzést és nyakba akasztást egyaránt lehetővé tesz.

 

 

 


 

 

Arabica (<-- Klikk ide a további képekhez)

Kis kés, amit az arab kultúra szín- és formavilága ihletett.

A penge jellegzetes "arab-perzsa" stílusú, amit 360 rétegű indiai damaszt acélból alakítottam ki. Rusztikus, mély maratást kapott, majd egy (szimbolikus) arab írásjelet idéző "vércsatornát" véstem bele. A pengehát is kapott némi díszítő és fogás-segítő beköszörülést.

A markolat háromujjas fogásra kialakított, ergonómiai kísérlet - sokféle trópusi fából laminálva, faragva.

A tok kydex, bőrrel borítva, piton díszítő rátéttel és itt is megismétlődnek az arab írásjeleket idéző grafikai elemek.

Nyakban való hordásra tervezett, a "medál kések" egyik első darabja.

 

 


 

ApróVad / Lil'Game (<-- Klikk ide a további képekhez)

ApróVad / Lil'Game

Vadászkést még nem készítettem - talán itt volt az ideje...

Megkeresett egy "opcionális megrendelő", hogy szeretne egy kicsi, de masszív fixpengés EDC kést, ami "olyan, hogy mindenfélére jó". Egyéb támpntot nem kaptam - azt leszámítva, hogy az illető vadászik is, a késnek ott is helyt kell állnia. Szóval: legyen egy kis vadászkés... Vagy valami ilyesmi...

Sokáig töprengtem rajta, hogy mit is kellene csinálni. Aztán átvettem Kildentől egy pengét "kooperációs kés" céljára a (tényleg) nagyszerű Strider SA alpokra épülő modelljéből - amit nézegettem, nézegettem és egyszerre megvilágosodtam: kisebb módosításokkal kezemben a megoldás. (Technikai adatok: Sleipner, 6 mm vastagság, 59 RC, a pengehossz 79,999... mm.)

A markolat formáján kicsit alakítottam, aztán kapott diófából, körtéből és paduokból "őszi terep" fa-mozaik paneleket (a formákat elválasztó sötét vonalak színezett epoxyból készültek). A pengét több fázisban marattam-kékítettem, hogy szintén őszies, párás-körös jellege legyen.

A tok kydex, szintén kydexből kialakított övbújtató-akasztó füllel, ami egyaránt alkalmassá teszi a kést övön, vagy nyakban való hordásra. A tok borításon sokat vacilláltam, eredetileg bőrből szándékoztam megcsinálni egy hasonló mozaikot, mint a markolat - de aztán a kezembe került egy darab kígyóbőr, aminek a színe, mintázata, "textúrája" tökéletesen passzolt a koncepcióhoz, úgyhogy ez mellett döntöttem.

A nyakba akasztást szolgáló bőr csíkhoz még készítettem egy a markolat anyagával megegyező "mozaik" fácskát, ami - szerintem - "befejezi" az összképet (mellesleg nem engedi elcsavarodni a szálakat sem).

 

 


 

DUK I-II. (<-- Klikk ide a további képekhez)

Dajak Mindenes Kiskés / Dayak Utility Knife

A "Maori Mindenes" nyomdokain haladva, itt két újabb verzió a bambusz tokos, játékos kiskésekre.

A technikai részletek és megoldások nagyrészt megegyeznek az ott leírtakkal. A pengék itt is Hegyes Sanyi által hőkezeltetett (60+ RC), 5 mm vastag PM Vanadis 4-ből készültek, a tok bőrrel becsavart bambusz. Mindkettő markolathossza 95 mm, a pengehossz az egyik esetében 80 mm, a másiknál 95 mm. A hosszabb penge maratva, a rövidebb maratva és kicsit kékítve. A motívumok most dajak ihletésűek (a maorikkal szoros rokonságban álló nép).

A markolat ezúttal fá(k)ból készült. A kisebb (vöröses) alapja padouk,a szegecsek a penge felöl ében, körte, wenge és cseresznye. A nagyobb alapja európai dió, a penge felől először egy-egy kis zebrano betéttel, aztán cseresznye, wenge és körte szegecsekkel. Mindkettő végén fogás könnyítő bőr fonat, trópusi dióval.

 

 


 

Maffia (<-- Klikk ide a további képekhez)

MAFFIA

Ezt a kést a 20-as, 30-as évek amerikai maffia "érája" ihlette - egy opcionális megrendelő ötlete nyomán. Alapvetően egy "óriási geg".

A forma gyökerei a "jégcsákány" nevű eszközhöz nyúlnak vissza ( angolul icepick - http://en.wikipedia.org/wiki/Ice_pick -, nem azonos a hegymászók által használt ice-axe-val, ami a magyar nyelvben szintén így honosodott meg).

Az eredetileg békés célokra készült holmit a "Murder Inc." és hasonló vidám társaságok tagjai az igazán kemény, személyes leszámolások, gyilkosságok "kultikus" eszközévé tették. (Néhány "elhivatott" felhasználó: http://en.wikipedia.org/wiki/Abe_Reles , http://en.wikipedia.org/wiki/Harry_Strauss ... )

A penge 6 mm vastag Vanadis 4, amit még Hegyes Sanyi hőkezeltetett (nyilván valami békésebb formát tervezve neki...  ), maratva és hidegbarnítva - a használat nyomait tükrözendő... A markolat wenge, réz szegecsekkel és csővel - a zordság jegyében "strigulákkal", melyek száma pontosan 23... A "feeling" fokozása érdekében a bőr markolat-fonatra még egy Kilden-féle ezüst koponya is felkerült... ...És, hogy a hangulat a tetőfokára hágjon: a kés egy bőr borítású, kydex betétes hónaljtokban kapott helyet...

(Az opcionális tulajdonos kifejezett óhaja volt, hogy vágni is lehessen vele... Hát, lehet, sőt faragni is - de mivel a penge vastagsága a pengehossz jelentős részén meghaladja a magasságot - nem kifejezett "szalonnázó"...   Az is felmerült a kezdetekben, hogy a pengehossz legyen 8 cm alatt, a "rendőrbarát" hordhatóság jegyében... Nos, ahogy alakult a forma és a "körítés", ezt elvetettem - ennél a késnél, így, ahogy megvalósult, tök' mindegy, hogy hány cm a penge... Ha alőkerül - 3 év kőtörés, szigorítva... )

 

 


 

Betűmetsző / Font Cutter (<-- Klikk ide a további képekhez)

Betűmetsző / Font Cutter

(Tisztelet Szántó Tibornak / Homage to Szántó Tibor )

Kooperációs kés, melynek az a története, hogy Kilden megtervezte a nagyszerű "Fat Boy" névre keresztelt kiskését, amelyekből egy pengét átadott nekem egy majdani késhez  "alapjaként".

A kés megrendelője ("opcionális tulajdonosa", inspirálója...), először Kildent kereste meg egy Fat Boy vételi szándékával, azonban Zoli elmondta neki, hogy a legyártott kések pillanatnyilag elfogytak... Viszont van nálam egy kooperációs késhez átadott ilyen penge - keressen meg, hátha sikerül megegyeznünk valamiben...

A megkeresésre elmondtam, hogy szívesen készítek Kilden Fat Boy pengéjére építve egy kést - feltéve, ha sikerült találnunk olyan "központi elemet", ami nekem is felkelti az érdeklődésemet. A tapogatózó egyeztetések során pedig fel is bukkant ez a téma: mégpedig a betű, a tipográfia, mely iránt a megrendelő lelkesen érdeklődik, illetve professzionális szinten műveli is ezt a nemes szakmát.

Tőlem sem áll távol sem a betűk szeretete, sem a tiográfia tisztelete, ezért nagy örömmel vetettem bele magam a munkába.

A tipográfiáról, mint tudományról és művészetről itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tipográfia olvasható egy rövid összefoglaló.

Kevesen tudják, de a tipográfia is azon területek közé tartozik, ahol a magyar művészek/szakemberek - már igen régen - világviszonylatban isaz élvonalba tartoznak.

Az egyik zseniális alkotó volt közülük a nem régen elhunyt Szántó Tibor mester, aki tevékenységével sok tekintetben újraértelmezte, megújította a tipográfiát, tevékenysége pedig az egész "fejlett világban" éreztette (és érezteti ma is...) hatását.

Szántó Tiborról itt: http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/szanto_tibor olvasható pl. egy kicsit részletesebben.

Mivel régóta nagy tisztelője vagyok, a kést az ő sajátos "emlékművének" is szántam.

A penge 6 mm vastag Rigor / A2, 59 RC. A felület betűkből álló mintázatát egy hosszadalmas és bonyolult eljárással értem el: 7-8 fázisban, újra és újra maszkolva, különböző savakkal marattam, ill. közben két különboző összetételű hidegbarnító szerrel kezeltem ("színeztem"). A vegyszereket ecseteléssel hordtam fel, az "irizáló" összhatásban az ecsetvonások irányának is szerepe van.

Az eredmény egy damaszk pengére hasonlító, mélymaratott mintázat lett, mely hosszú távon is tartósan megmarad a pengén, jól ellenáll a fizikai és kémiai hatásoknak, (Az egyes maratási fázisok mélysége bőven meghaladja pl. az általánosan használt lézergravírozásokét.)

A markolathájak esetében is betűkből indultam ki. Egy rendkívül szívós és kemény, iroko fa alapra (melyre elsősorban a dilatációs feszültségek levezetése, elnyelése miatt volt szükség) abachi és mahagóni "mozaik" került, amit lombfűrésszel vágtam ki. A fűrészelés nyomait helyenként szándékoltan meghagytam, így imitálva a szerkesztő vonalakat.

Mivel a kés markolata elég rövid, így kapott egy bőr fonat kiegészítőt is - ez lehetővé teszi a hátrébb fogást és még jól is mutat...

A tok a nyakban hordott munkakések klasszikus stílusát követi - a kés a markolatával felfelé kerül bele. Többféle, színeikben a késsel harmonizáló bőrből került kialakításra (pl. narancs színű élvédővel, stb.), ragasztva és varrva. A tok első részét díszítő elemekként ismét visszaköszönnek a betűk és a szerkesztővonalak.

 


 

Szarmata / Sarmatian (<-- Klikk ide a további képekhez)

Szarmata / Sarmatian

A történelem gyakran remek forrás egy késplasztikához - itt egy újabb példa.

Az ötlet a kés opcionális tulajdonosától származik - kaptam egy e-mailt, hogy érdekelne-e egy szarmata kés elkészítése...

Nagyjából utána olvastam a dolgoknak és ígéretesnek tűnt az ötlet. Következett a szokásos információgyűjtés - igyekeztem minél többet megtudni erről a majdnem elfelejtett népről. Azoknak, akik hozzám hasonlóan nagyon keveset tudnak róluk, itt egy kis összefoglaló:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szarmaták

Jobban elmélyedve a történelmi forrásokban és legendákban, nagyon érdekes, meseszerű világ bontakozott ki: harcos, lovas nomádok, amazonként harcoló nők, csaták és cselszövések... 

Mivel korábban már készítettem egy kést közeli rokonaik, a szkíták ihletésére, néhány részletben találkoztam átfedésekkel, de sok eltérő momentummal is.

A formavilág megragadása nem volt egyszerű, mivel még a többi nomád néphez képest is kevés régészeti lelet maradt fenn tőlük. Késeikről leginkább csak következtetésekre támaszkodhattam.

Ez pl. az egyik ritka szarmata kés-lelet:

Látható, hogy szinte semmi nem látható - a vas részek teljesen elporladtak, csak a nemesfém díszítések maradtak meg.

Kitartó kutatással azért kialakítható egy hozzávetőleges kép a szarmata késekről: a fenti mintáról is látszik, hogy a szkítákkal ellentétben ők az egyenes pengéket kedvelték. Az is tudható a leírásokból, hogy lovuk és kardjuk volt a "mindenük" - a kardok mellett bizonyára nagy becsben tartották a késeiket is.(A képen is jól látszik a nagy műgonddal, nemesfémek és ékkövek felhasználásával készült díszítések sokasága. Ez ugyan egy fejedelmi sírból előkerült lelet, ahol a díszítések mennyisége a tulajdonos magas rangját is tükrözte, de a közrendűek késeiről is elmondható, hogy nem csak puritán célszerszámok voltak.)

Művészeti stílusuk is eltér a szkítákétól: az állatábrázolás háttérbe szorul, helyét növényi és geometrikus ornamentika veszi át. A nemesfémből készült tárgyak jellemző stílusa az ún. polikróm stílus, melyre a rekeszekbe foglalt drágakövek jellemzőek. (Ez utóbbi a fenti képen is látszik, a gazdagon áttört, csavarodó, tekergő motívumokra pedig az alábbi kép a példa.)

Ezek ismeretében, elképzeltem magamban egy olyan kést, ami nem elsősorban harcra készült (arra ott volt a kard), hanem ügyesen használható mindenes szerepkörbe, de azért eléggé "harcias" is - a szarmata hagyományok szellemében.

Az alapot ehhez Hegyes Sanyi egyik régi nyers pengéjében találtam meg - a fiókom mélyén. A penge eredetileg 100 mm körüli méretű volt, ezt RB (Rendőr Barát) méretű, 79.9 mm-es méretre rövidítettem és karcsúsítottam rajta. A markolat eredetileg zömök, kb. téglalap formájú volt, amit Sanyi furatokkal könnyített ki.

Mivel az acél "szolid" 8 mm vastag Sleipner (58-59 RC), a töprengések során arra jutottam, hogy ez a vastagság önmagában elegendő a jó fogás biztosításához. A forma kialakításánál az alapokat a Sanyi által nagyon szépen, szabályosan fúrt lyukak képezték - ezekre épül az egész markolat. Köszörüléssel, csiszolással, majd savas maratással alakítottam ki az ornamentikus formát, rusztikus, "kovácsolt hatású" felülettel. A penge felöli részen a minta egy számomra is ismeretlen  , "jelzésszerűen megformált" mitológiai állat részévé válik. A polikróm stílus jegyében a lyukak csonttal lettek kitöltve.

A penge esetében ezúttal szükségét éreztem az általam ritkán használt tükörpolírozott felületnek, a markolattal való kontraszt növelése érdekében.

A tok mintázott, szegecselt marhabőr, sokféle hordmódot lehetővé tevő kialakítással. Övre is fűzhető (kívül-belül), de a szíj segítségével még vízszintesen is rögzíthető. A szegecsek hátoldalának eltüntetése miatt kapott egy ragaszott rététet is. A vágásokat az ősrégi égetett viaszolásos módszerrel simítottam el - nem is tudom miért..., talán mert ez harmonizált az egész kés "antik hatásával".

 


 

Wild Bill (<-- Klikk ide a további képekhez)

WILD BILL

A megrendelő felvetette, hogy szeretne tőlem egy kést, aminek a pókerhez kellene kapcsolódnia.
A pókerhez keveset értek, de sokat foglalkoztam az észak-amerikai indián kultúrával, történelemmel és ennek kapcsán a "vadnyugati időkkel" is. Így aztán beugrott, hogy van egy pókerhez is köthető figura - ő Vad Bill Hickok.
Róla bővebben itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Wild_Bill_Hickok lehet olvasni - a lényeg röviden:
A vadnyugat hőskorának egyik legérdekesebb figurája volt, sok mindent kipróbált, meglehetősen "izgalmas" pályát futott be, de leginkább arról ismert, hogy hihetetlen képességekkel megáldott mesterlövész és pisztoly-párbaj hős volt. Mai napig számtalan legenda és dokumentált történet kapcsolódik a nevéhez, "áldozatainak" számáról igen eltérő adatok olvashatóak, de annyi bizonyos, hogy "rekord közeli" teljesítményt produkált...
A korszak sok más hírességével egyetemben őt is elérte a végzete: egy bizonyos hírnév kivívása után (a vadnyugat hőskora egybeesik a sajtó hőskorával is...) "űzött vaddá" avanzsált: egy névtelen senki számára a "kitűnés" legegyszerűbb módja valamelyik híresség megölése volt - akár "becsületes párbajban", akár orvul...
Vad Billre is "vadászat" indult - ki párbajt provokált (a tökösebbje...), ki lesből próbálta elintézni.
Ebből adódóan a fickó (nem alaptalanul) meglehetősen paranoiássá vált - kialakított egy szabályrendszert, hogy kivédje a támadásokat - pl. egy helységben csak a sarokban állt meg, soha nem ült le háttal egy ajtónak, stb...
Ami még lényeges: a korabeli beszámolók szerint meglehetősen "piperkőc" figura volt, szerette a "csicsás", finom holmikat, mindig különös figyelmet fordított a külsejére, megjelenésére. Ezen kívül, szenvedélyes póker játékos volt.

1876 augusztusában érte a halál: beszállt egy nagyon izgalmas póker partiba és életében először és utoljára - háttal ült le az ajtónak... Az első leosztás után/közben egy Jack McCall nevű "nímand" feltépte az ajtót és hátulról lelőtte. (Beírva magát ezzel a kétes dicsőségű tettel a történelemkönyvekbe...)
Vad Bill halálának pillanatában négy lapot tartott a kezében - két párt, fekete, ászokból és nyolcasokból. Ez a kombináció pókeres körökben a "dead mans' hand" néven híresült el. ( http://en.wikipedia.org/wiki/Dead_man%27s_hand )

A penge kézzel átkovácsolt 12c27, a markolatnál 4 mm vastag, innen egyenletesen vékonyodik a hegy felé. 58-59 RC. A penge hossza 100 mm, asszimetrikus élezéssel, igen finom élszöggel (a kialakításnál a "szike-jelleg" elérése dominált), vércsatornával - a "zordság" kedvéért... 
A markolat alapja ében, erre került rá egy darab csiszolt agancsból kifaragva a kártyalapos rész. A minta a csontba lett mélyítve, majd akrillal kitöltve, csiszolva, végül lakkal stabilizálva.
A "bakni" rész paliszander, hangagyökér, vörös fíber és csont.
A tok kydex, nagyon fényes, lakkozott bőrrel borítva, gyémánt csörgőkígyó bőr, bőr és fém rátétekkel díszítve - a "piperkőc-vegaszos" stílus szellemében...

 


 

Crazy Inuit (<-- Klikk ide a további képekhez)

Őrült Eszkimó / Crazy Inuit

Ez a kés is kooperáció eredménye: a pengét Hegyes Sanyi alakította ki egy "leeső darabból". Nem volt egyszerű feladat kidolgozni ezt az őrült formát... :)
Amikor átvettem tőle, a penge "adta magát" valamiféle eszkimós témához, ebbe el is kezdtem beleásni magam, de az, hogy hogyan lehetne ebből a (némileg ) aberrált pengéből használható kést csinálni - okozott nehézségeket...

Kis kitérő, de talán nem érdektelen...
Az előbb összekotortam egy kis "csendéletre" valót a műhelyből/szemetesből: http://www.fw.hu/laikus/ci_csendelet.jpg
Egy kívülálló számára is látszik abból valami a képről, ami egy-egy kés megszületését megelőzi. Nem az effektív munkából, amikor már az ember vág, csiszol, fúr-farag - hanem abból is, ami ezt előzi meg. A próbálgatások, a vázlatok, az összegyűrt és kukába hajított rajzok, a kigyűjtött anyagok (töredéke)...

A lényeg: addig-addig "rágtam" a dolgokat, míg a "direkt" inuit vonulat lassan háttérbe került és kirajzolódott egy inuit származású, valamelyik spec. ops egység kötelékéből dezertált, kissé bekattant sorozatgyilkos képe. 
Meg az ő kedvenc játékszere..., ami az ő lelkületéhez hasonlóan torzult, "gyűrődött" .
Az elkészült kés egésze annyira "erős" hatású lett a számomra, hogy a "körítés" (tok és egyebek) ezúttal inkább a puritán irányba kívánkoztak... 

Adatok:
A penge 6 mm vastag A2, 59 RC. "Pengehosszról" beszélni ebben az esetben kissé körülményes lenne...   Maradjunk annyiban, hogy nem túl nagy.
A penge vésve, maratva.
A markolat alapja abachi erre fehér fiber, majd micarta került. A markolattüskés penge kóracél szegecsekkel rögzítve. Az egész sellak-kal kezelve, majd csiszolva.
A tok "klasszikus" bőr, patent rögzítéssel.

 


 

Big Bear (<-- Klikk ide a további képekhez)

Nagy Medve

Egy ismerős hozzájutott pár fosszilizált barlangi medve foghoz. Nem voltak túl jó állapotban, átadta őket, hogy ha sikerülne valamelyiket stabilizálni, akkor ő szeretne egy ilyen markolatú kiskést...
Nem volt egyszerű játék, de végül sikerült megoldani a stabilizálást "házilagos körülmények között" is. 

Régi agylövésem nekem ez a kooperációs kés téma...  és végül annyit nyaggattam Hegyes Sanyit is, hogy belement a játékba és elkészített egy pont megfelelő kis markolattüskés pengét... 
Ezt aztán a medvefoggal összegyúrtam, kapott egy tokot és már kész is a Nagy Medve... 

Adatok:
A penge 6 mm vastag és 60 mm hosszú A2, 59 RC, Hegyespenge-féle brutális konvex élezéssel. Díszítő/ujjtámasz köszörülésekkel bolondítottam meg, két fázisban vas-kloriddal marattam.
A markolat fosszilizált barlangi medve fog, vörös fíber és bölényszarv.
A tok kydex, bőr borítással, faragott bőr rátéttel.

 


 

Maori Mindenes (Maori Utility) (<-- Klikk ide a további képekhez)

Maori Mindenes

Vanadis 4 - ami híres arról, hogy öli a szerszámot, de a végül meghálálja: piszok jó anyag, ha egyszer már kiszenvedett rá az ember egy normális élet, akkor az utánélezése sem katasztrófa (közepesen nehéz), viszont hihetetlenül szívós és éltartó egyszerre, még nagyon finom élszögnél is.
Egy hajnalig húzódó beszélgetés ( ) során előkerült és - mivel pont a CPM acélokról volt szó - ez is bekerült a "szemléltető eszközök"  közé - szögvasból tollas ág lett vele faragva, meg ilyesmik...   A majdnem teljesen skandináv jellegű élen csak némi becsillanás volt felfedezhető, néhány húzás a Sharpmaker-rel és újra borotvált...

Szóval, visszakerült a műhelybe.

Egyszer kaptam pár bambusz darabot is, amiről sokáig fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek velük, csak pakolgattam őket.
Aztán bekattant, hogy milyen jó tok lehetne belőlük, valami ázsiai vagy óceániai jellegűre alakított kis vasakhoz... 
Elég sokáig agyaltam rajta, hogy hogyan is, de aztán összejött - a bambusz kívül bazi kemény, belül viszont szivacsos. Az él puha rétegben fekszik, így a penge nem karcolódik az él nem tompul. A merevséget a bambusz adja, a rugalmas rögzítést pedig bőr bandázsolás...
Az alább megnézhető képeken jobban látható hogy hogyan is.

Az adatok:
Penge: 5 mm vastag, 79 mm hosszú Vanadis 4, elvileg 60 RC keménységgel, de van az több is... szerintem...
A markolat panelek jó öreg dám agancsból készültek, csiszolva, a "szegecsek" kígyófából, ébenből, padoukból és bükkből.
A maori minta karcolt, akrillal színezve.

 


 

Börleszk (Slapstick) (<-- Klikk ide a további képekhez)

Börleszk - tisztelgés Kurt Vonnegut előtt

Ez az első "kooperációs kés". (Melyeket még továbbiak követnek majd...)


A (rövid?) története a következő:
A "Kisördög" tulajdonosa az átvétel után belelkesült és elmondta, hogy múlhatatlanul szüksége lenne egy nagyobb méretű, bushcraftos feladatokra is alkalmas késre.
A részleteket rám bízta, kiindulási alapként csupán annyit adott meg, hogy igen kedveli Kurt Vonnegut regényeit...
Ezen én elméláztam... 
Egyszerűbb, ha bemásolom ide az egyeztetések közben neki küldött egyik levelem - a fejleményekről:

"A nagyobb késed kapcsán beletetted a bogarat a fülembe Vonnegut-tal, aki (mint ezt említettem) nekem is nagy-nagy kedvencem. Elméláztam olvasmányélményeimen és arra jutottam, hogy a felvázolt túrakés a "Slapstick" (magyarul: Börleszk) névre kellene hallgasson...   
(Most nyugodtan bonts egy bort, vegyél mély levegőket, aztán olvass tovább... )
Továbbá:
Egy másik, régen dédelgetett tervem az, hogy a portálon fellelhető késkészítőket valahogy rábírjam, kooperáljunk már egymással. Úgy vélem, mindegyikünknek megvannak a maga erősségei és gyengéi - ki ebben, ki abban jobb, mint a másikunk, kinek ilyen, kinek amolyan felszerelése van, ami a másiknak nincs, stb...
Tőlünk nyugatabbra teljesen természetes, hogy van 2-3-4 mester, akik nem átallanak néha összeállni, kollaborálni és ezáltal egészen érdekes kések látnak napvilágot. (Természetesen, mindenki csinálja a saját "vonalát", a rá jellemző stílusban, de vannak olyan "limited edition" produkciók, amikor X csinálja a pengét, Y a markolatot, Z a tokot, stb. - és jó esetben ezekből valóban különleges produktumok születnek, amiken érződik, hogy a készítők "tobzódtak" kicsit a közös munkában. Olyasmi ez, mint jazz-ben a jam-elés...  )
Erőszakosságomnak, velem született hörcsögtermészetemnek köszönhetően, sikerült eredményre jutnom és Zoliból, valamint Sanyiból kicsikarni, hogy belemenjenek, próbáljuk meg, mit tudunk közösen kreálni.

Az első próba és áldozat az általad ihletett kés lesz, a társszerző: Kilden.
A tervezés és a munkálatok előrehaladott állapotban vannak.
Bemásolok ide néhány "kulisszatitkot" az egyeztetésekből:


""A koncepció vázolása Kildennek (részletek):
"Az író egyik legnagyobb regénye a magyarul Börleszk (eredetiben Slapstick) címmel megjelent írás.
Rövid tartalomismertetőt itt: http://www.ekultura.hu/mutat.php?id=2041 és itt: http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li2349 találhatsz róla.
Már a cím is sokoldalúan értelmezhető: groteszk vígjáték, ellentétekre épülő helyzetkomikum, stb.
A nagyon sokrétű tartalomból kiemelhetőnek gondolom az amerikai civilizáció széthullását bemutató, utópisztikus részt. New York-ban széthullott a társadalom, mesterséges nagycsaládok (törzsek) guberálnak a romok között. Eszközeik között keverednek a múltból megmaradt míves, vagy éppen hi-tech holmik a primitív kézművességgel.
Ezen a vonalon érdemes lehet elindulni.
Mivel használható késnek is kell lennie (ez alapvető), némi kompromisszumok kötése elengedhetetlen, de az ellentétekre épülő "groteszk vidámság" megvalósítható.
Én valami olyasfélét képzeltem el, hogy a guberálók találnak egy míves pengét (ahogy beszéltük: full tang, stb.) ez lehet egészen tradícionális formájú (pl. egy modifikált bowie, vagy valamilyen erős, de kecses forma.. ), a lényeg az, hogy önmagában is szépen, igényesen megmunkált hatást keltsen.
Erre én olyan markolathéjakat szeretnék tenni, amiket számítógépes alaplapokból, IC-kből, meg ilyesmi alkatrészekből laminálnék össze. Ez látszólag kaotikus képet mutatna, de simán ki lehet alakítani ergonómikus formára (tehát jó fogást ad, elég stabil és tartós).
Első ránézésre egy elektronikai hulladékokból guberált, színes, "összegyúrt hulladék".
A tok dettó: egy teljesen használható tokot képzelek el, a bőr viszont /részben/ egy régi táskából kivágott darab, amin rajta van még pár "felesleges" elem (fül, csat, zsebszél, stb.), ezek egyértelműen mutatnák, hogy ez egy durván levágott táska darab, de fineszesen át lehetne variálni úgy a "felesleges" elemeket, hogy valódi funkciójuk legyen (pl. a "megmaradt" táska fül, egyben az övbújtató, a "véletlen" ott maradt zsebszél pl. egy szikravető tokja, stb.
Az összhatás: van egy míves penge, aminek egy teljesen "idegenszerű" markolata van, az így kapott késnek pedig egy (látszólag) szedett-vedett tokja. A részek egymással ellentéteket alkotnak, mégis egésszé állnak össze, egy "börleszkké"..., ami viszont működik.
Elsőre - gondolom - elég vadnak tűnik az ötlet, de ha sikerül jól megcsinálni, akkor érdekes darab születhet...""

A korai tervezési fázistól nem is sokban tér el a végeredmény...

Császi Zoli egy remek, brutális, "Busse-stílusú" pengét készített, majd ezt ellátta a logójával és elküldte nekem.
8 mm vastag Böhler Antinit N678, élszalagos élezéssel, 59 RC-re visszaeresztve. 
Én pedig nekiláttam az ámokfutásnak... 
Elkészültek a markolatpanelek laminált alaplapokból, asszimetrikus kialakítással. Aztán bőr és egy régi táska felhasználásával megszületett a tok is, benne egy (direkt!) piros műanyagos szikravetővel...
Amikor készen lett, Kilden logója mellé én is felvéstem a sajátomat.

A végeredmény itt megtekinthető.

 


 

Shadow Tracker (<-- Klikk ide a további képekhez)

Shadow Tracker

Mivel az eredeti, Tom Brown féle Tracker árnyékában készült... 

Baráti körben közismert a Tracker iránt érzett nagyrabecsülésem.
Meglehetősen kiismertem az eredeti konstrukciót és lassanként kialakult bennem, hogy mit csinálnék másképp...
Az eredeti Tracker egy univerzális eszköznek készült, ami fűrészt, baltát, kést, stb. is ki tud váltani egyetlen szerszámként. Ez végletesen kiélezett helyzetben jól jöhet, de a saját tapasztalataim azok, hogy amikor az ember bushcraftolni indul, akkor azért felszerelkezik: visz magával összecsukható fűrészt, kisbaltát, stb., tehát ilyen fokú univerzalitásra nincs szükség...
Kell egy jó kés, ami megtartja az eredeti előnyeit, de a kevéssé használt funkciókat mellőzi.

A fűrészből kiváló ujjtámasz lett. Az egész pengét átalakítottam - egyetlen sík felület sem található már rajta, minden része konvex kialakítást kapott, a részek egymásba épülése is ilyen lett. Az élkiképzés is egy finom, nagyon éles konvex él.
Az alapanyag (orosz szénacél) alapvetően remek - pontosabbat nem tudni róla, de a szikratesztek alapján nagyon magas a széntartalma és biztosan nem tiszta szénacél, hanem valamikkel "megbolondították" kissé... Tapasztalati úton inkább egy gyengén ötvözött szerszámacélnak felel meg.
Kicsit módosítottam a hegykiképzésen, az íveken, így az eredetinél is brutálisabb vágási képességeket sikerült elérni, plusz a szúróképesség is jelentősen nőtt.
A penge első részének ívelt gerincén egy kaparóélet alakítottam ki - a szikravető működtetéséhez remek, de más feladatokhoz is jól használható.
A penge kapott egy enyhe felületi maratást, majd erre került egy "márványos" jellegű kékítés, ami picit "antikolva" lett...
Az egész kés összhatásában az "indián jelleget" próbáltam erősíteni.
A markolat micarta . A markolatzsinór bőr, un. indián fonattal.
A tok teljes egészében bőr, a késre formázva. Bevarrt élvédővel, csörgőkígyó és fekete kígyóbőr betétekkel (amik a merevítést is szolgálják), valamint rátétekkel, stb.
Az övbújtatók alapvetően vízszintes hordmódhoz lettek kialakítva, de függőlegesen is működnek. (Enyhén döntve a kést.)
Méretek... A teljes pengehossz 130 mm, a markolat 125 mm. A penge 5 mm vastag, legszélesebb pontján 50 mm.

 


 

Incognito <-- Klikk ide a további képekért

Egy hármas kooperáció eredményét mutatnám be.
Szasza kovácsolt övcsatkései ismertek, ha máshonnan nem, a honlapjáról ( www.szasza.net ).
Nekem az ilyen "őrületek" nagyon bejönnek, ez is megmozgatta kicsit a fantáziámat. Úgy gondoltam, hogy az "originális" darab is különleges a maga nemében, de azért ebben sokkal nagyobb potenciálok rejteznek.

Első lépésként sikerült kicsikarnom Szaszából egy "donort". wink

Aztán Varju Tomi következett, aki meggondolatlan módon vállalta, hogy betársul a bőrös munkákba és elkészít egy minden szempontból megfelelő övet (ami egyben a kés tokja is). Kitartó (nem kímélem magam, ha munkáról van szó... wink ), szöges léccel történő ütlegelés után, ez végül el is készült. 1. osztályú anyagok és osztályon felüli munka a végeredmény.
(Nem értem Tamást, hogy miért sajnáltatta magát közben - a 120 cm hosszú, 4 cm széles öv körbefonásához alig 20-21 m bőrszál kellett, ha nem ilyen trükkös fonást választ, akkor meglehetett volna 10 óra alatt is, így sem volt több 20 munkaóránál... vallvon  A munkaszervezéssel még komolyan foglalkoznunk kell... fejtor wink tongue  )

Aztán én következtem, igyekeztem az övcsatkést úgy "feltuningolni" hogy stílusában passzoljon az új övhöz.
Ezúttal - bár nagy volt a kísértés - megpróbáltam elkerülni a barokkos túlzásokat és csak nagyon visszafogottan nyúltam az alapanyaghoz. A beavatkozások legnagyobb része finom csiszolgatás itt-ott, ezek jószerével észrevehetetlenek.
Ami feltűnő lehet, az is diszkréten az - a csat kapott egy "markolatpanelt" némi rénszarvas csont felhasználásával. (Nem piszkos nono - ilyen a textúrája.) Ezt a fémben rögzülő, 1 mm-es átmérősű, 925-ös finomságú ezüst szegecseléssel oldottam meg. (A csontot előbb felragasztottam, aztán eltöltöttem vele pár órát, amíg úgy sikerült kifúrkodni a szegecsek helyét, hogy közben ne égjen meg a csont...) A fogása viszont nagyságrendekkel jobb lett- ez biztos.
Ehhez képest az, hogy a övet rögzítő eredeti, kovácsolt stiftet is kifúrtam és egy 3 mm átmérőjű mozaik szegecset ültettem bele, már csak szolid ujjgyakorlatnak minősül. smile
Bizonyos részeken tükör polírozást kapott, bizonyos részeken pedig megmaradt a rusztikus, kovácsolt felület - és kész is... smile


 

Robusta (<-- Klikk ide a további képekhez)

Robusta

Van egy ismerősöm, aki kávé-bizniszben is utazik. Látta egyik korábbi késemet, az Arabica-t és neki arról az arabica nevű kávéfajta ugrott be elsőre. (Foglalkozási ártalom...) Nagyon tetszett neki, majd mondta, hogy akkor csináljam meg a robusta-t is késben. Ez szintén egy kávéfajta. Kb. az arabica a lágy, krémes ízt adja, finom, savszegény fajta, viszonylag alcsony koffeintartalomal. A robusta pedig a "nyers erő" - magas koffeintartalom, erős savak, nagyon karakteres íz...
(Akit bővebben érdekel a téma, írja be a google keresőbe...   )

Beültette a bogarat a fülembe... 

Elkezdtem kotorászni a műhelyben és összerakosgattam egy kést, ami pont "Robusta" - szerintem...

A penge A2, 59-60 RC, kb. 6 mm pengevastagság, hossza 79 mm. Konvex él. Kékítve, maratva, meg miegymás... 
A kés majdnem "full tang", mert a cső a tüskében rögzül és alig van körülötte markolatanyag...
A markolat banksia termés. A formára alakítás után, a magok helyén maradó lyukak nem voltak elég tetszetősek, így betömtem őket csonttal...
Ezzel a kávés hatás is jobban érvényesült... A zárás tagua dió. A cső réz. A végén a bőr fonaton egy ismeretlen brazil termés fele található.
A tok kydex, rájabőr bevonattal.

 


 

Leuku Rio (<-- Klikk ide a további képekhez)

Leuku Rio

A nyers penge és a nyers tok Hegyes Sanyitól került hozzám, aki valami sötét ügyletben barterezte le a skandinávokkal...  (Nekem azt mondta, úgy gondolta, egyszer majd csinál belőle valamit, de úgy sincs rá ideje... stb. Szerintem viszont el akarta tüntetni a szajrét, mert  nyomában volt a svéd maffia...   )


Sokáig fogta a port nálam  is, mert erősen vacilláltam rajta, hogy mit is hozzak ki belőle. Egy tradícionális leuku-t készíteni...? Abban nem találtam elég izgalmat... 
Végül, az ötlet a páromtól eredt, aki egyszer azt mondta a pengére, hogy "ez nem is kés, hanem machate...!" (Elég megtermett jószág.)
Szöget ütött a fejemben a dolog - elvégre valóban felfedezhető hasonlóság egy leuku és egy machate között. Kellemesen eldédelgettem magamban a gondolatot, egy Braziliába emigrált skandináv késkészítőről, aki ötvözi a népek kultúráit, de közben a posztmoderni képzőművészeti irányzatok is megérintik...  

Hát, ez lett a Leuku Rio...

A penge svéd szénacél, 59 RC, hidegbarnítva, foszfátozva, polírozva. Az élezése skandináv - tényleg hihetetlen finom él készíthető ezekre a szénacél pengékre...
A markolat egy "laminált blokkból" lett kialakítva: többféle fa, vizibivaly tülök, sőt, még egy csipetnyi vörös fiber is van benne... (Mert az pont kellett...)
A tok műanyag betétes skandináv bőrtok, rajta egy kis bőr mozaikkal. A felső részen fekete tagua dió. A kés markolatzsinórján egy méretes brazil dióféle van, ami segíti a hátrébb fogást is.

Személyes benyomásaim: tényleg piszok jó munkakés. A penge viszonylagos vékonysága (3 mm) miatt kell mellé egy balta, mert fát aprítani már kevés lenne, de cserében egészen remekül vág és minden más feladat nagyon jól elvégezhető vele.

 


 

Ligetjáró (<-- Klikk ide a további képekhez)

Ligetjáró

Alapvetően kísérleti darabnak indult. A prekoncepció az volt, hogy 8 cm-es pengehosszon belül olyan kiskést kellene készíteni, ami EDC-re is alkalmas, de kidomborodnak benne olyan tulajdonságok, amik bizonyos bushcraft feladatok elvégzését segítik, vagyis könnyebb kirándulások, túrák alakalmával jól szolgálhat.
Fogtam egy Karesuando 12c27-es pengét és elkezdtem alakítgatni.
Érdekes "hibrid" lett belőle...   (Szerintem...)
Először az eredeti skandináv élezést módosítottam, magasabbra húztam, enyhén "recurved", konvex élkialakítást kapott. A végeredmény: brutális vágóképesség, szike élességgel. Egy vastagabb pengénél nyilván sérülékenyebb ez a magasra húzott él, de ezt némileg ellensúlyozza a 12c27 közismerten finom szerkezete, ami kellően szívós ahhoz, hogy bírja az ilyen nagyon finom élezést, valamint a konvex élkialakítás.
Faragásnál, könnyebb feladatoknál, ételkészítésnél, stb. kiválóan működik.
Az átélezés után a hegyet túlságosan sérülékenynek találtam, így ezt egy kis "féloldalas lecsapással" erősítettem meg. Fúrás-faragásnál plusz egy szintel javultak a kés képességei.
Akartam rá egy kaparó élt, a szikravető működtetéséhez, de itt már a funkcionalitás mellé belevittem egy kis design elemet is: a szokásostól eltérően, ezt elnyújtva, enyhén ívelten, kvázi egy meredek leköszörülésű "hamis fokélként" oldottam meg.
A szimmetria kedvéért kapott egy kis díszítő, fogáskönnyítő beköszörülést a másik oldalról is...
A végeredményt  megnézve, meglepődve tapasztaltam, hogy a kész penge - bizonyos mértékben - meglepő hasonlóságot mutat a SOG Bowie pengeformájával.. Feltaláltam a spanyolviaszt... 

A penge a kicsisége ellenére elég "szexi" , ezért kapott egy harmonizáló "körítést":
A markolat egy kis csont bakni után diófában folytatódik, a lezárás egy darabka mamutagyarra ültetett zöld jáspissal. A felületen kis bőr bandázs és némi cizellálás... 
A tokja ugyanabból a diófából készült, amiben egy beültetett - elég erős - neodinium mágnes rögzíti a kést. A tok nyílásánál a bőr túlnyúlik, így ha erősen benyomják a kést, akkor a bőr rászorul a csont baknira és ez is segíti a rögzítést. Bőr bandázsolás, felületcizellálás... stb...
A kés használható nyakkésként, ill. munka közben a kést nagyon könnyen a nyakba akasztott tokba lehet tenni, ha éppen mindkét kézre szükség lenne. Hordható zsebben is, "static cord" üzemmódban, de fel is kötözhető valahová...

Összességében egy könnyű kis kés lett (pengehossz 78 mm, markolathossz 125 mm), ami férfiember számára is jól használható pl. zsebkés helyett, de remekül beválhat nagyobbacska gyereknek "tanulókésnek", ill. mivel ilyen kis "csinos", jól szuperálhat hölgytársaink késiszonyának legyőzésére és használható munkaeszközzel való felszerelésére is... 

 


 

Szkíta (<-- Klikk ide a további képekhez)

Szkíta

A története egy ismerőshöz kötődik, aki nagy rajongója e régi népnek és elmondta, hogy szertne egy "szkíta kést"...
Hát, meg kell valljam őszintén, hogy első körben igazából lövetem nem volt a témához...  (Persze, rémlett valami ősi rokonság, meg szkíta aranyszarvas, meg pár ilyen "közhelyes" dolog, de az ismereteim erősen konvergáltak a zéró felé. Pláne, egy szkíta késről - gőzöm sem volt...)

Aztán beleástam magam a dologba - és kérem, rá kellett jönnöm, hogy ezek a szkíták nagyon is érdekes népség voltak.  Számtalan szempontból, de késes tekintetben is.
(Ajánlom mindenki figyelmébe: www.szkita.lap.hu )

Mivel meglehetősen sokáig és nagy területen "regnáltak", így számos más népre voltak közvetlen hatással és rájuk is hatottak más népek... Szövevényes és bonyolult történet, tényleg érdekes.

Az első fennmaradt szkíta leletek még a bronzkorból származnak.
A korai szkíta kések kb. hasonlóan néztek ki:



Kétélű penge, egyenes, a dárdahegyekhez hasonló kivitel. Még a dárdahegyek "középső gerincének" nyomai is felgedezhetőek.



Ez egy kicsivel korábbi szkíta dárdahegy - elég egyértelmű a rokoni kapcsolat...

Igen ám, de ezzel "dagger" típussal párhuzamosan elkezdtek kísérletezgetni.

Ez is egy szkíta bronzkés:



Meg ez is:



Aztán addig hajlítgatták a pengét, amíg eljutottak a "recurved" pengeformához:



Annyira eljutottak, hogy - sokak szerint - a kukri ősének tekinthető falcata-t is ők találták fel eredetileg... (alább egy szép darab látható - már vasból.)



Hát, ebből a kiindulási alapból kellett nekem egy "Szkítát" kitalálnom...  

A korai időkre való tekintettel, egy dárdahegyből indultam ki. Hamis fokéllel elértem, hogy kétélű hatása legyen.
A markolatrész és a penge találkozásánál igyekeztem megőrizni a dárdahegy gerincének jellegét.
Aztán elkezdtem a formát hajlítani és kínozni, hogy benne legyen majd' minden, aminek egy szkíta késben benne kell lennie - szerintem.. 

Anyagok és paraméterek:
A penge indiai damaszt, 360 réteggel. A markolat csont színű micarta, amire "öregített" dámagancsot dolgoztam rá. A csonton jelzés szerűen karcolt szkíta motívumok. A rögzítés epoxival és réz szegecsekkel történt. A csont és a micarta is beeresztve.
A tok vastag marhabőr, nedvesen formára alakítva, zsírozva és szépiával antikolva. Körben réz szegecsekkel, alul pedig két ringlivel (a combzsinóroknak).

A képek elég pocsékak, de késő éjjel készültek  - bocs... 

 


 

Tuareg (<-- Klikk ide a további képekhez)

Tuareg

Egy éltárs opciós jogot igényelt egy késre, egyben felhívta figyelmemet a tuaregekre, erre az igazán érdekes afrikai népcsoportra...

Háttér: a tuaregek igen érdekes népcsoport. Jelentős antropológiai (világos bőr, haj, stb.) és kulturális különbségek fedezhetők fel köztük és a környező népcsoportok között. Ezek okai máig vitatottak, egyesek a berberekkel rokonítják őket, egyesek teljesen különálló, egyedi népcsoportként azonosítják őket - kutatója válogatja... (Ha megvalósul a jelenleg folyamatban lévő kutatás, mely az egész emberiség génkészletét vizsgálja, talán lesznek olyan tudományos eredmények, amik alapján pontosabban meghatározható lesz a tuaregek eredete, rokoni kapcsolatai is.)
Amit jelenleg biztosan tudhatunk róluk: igen ősi népről van szó, a Szaharai sziklarajzok és tárgyi lelletek alapján folyamatosnak tekinthető a jelenlétük a térségben a paleolitikum óta. A saját "identifikációjuk" is ezt tükrözi: ők mindig is itt voltak, a terület a saját ősi "birtokuk", az évszázadok során megváltozott népesség csak bevándorlókkal gyarapodott...
Mai napig őrzik a nomád állattenyésztő életformájukat, kiválóan alkalmazkodtak a zord körülményekhez, igen büszke és harcias nép. Az időközben kialakult államoknak fittyet hánynak, nem ismerik el a határokat, arra és akkor vonulnak, ahogy nekik tetszik. (Vö.: a föld az övék...). Nem ismernek el maguk felett semmiféle "államhatalmat", hatóságot - a saját törvényeik és szabályaik szerint élnek, törzsszövetség jellegű csoportokban.
Miután náluk jobban tényleg senki nem ismeri a szaharai térséget, a "megzabolázásukra" irányuló törekvések rendre kudarcba fulladtak - a terepadottságokat, a hatalmas területet maximálisan kihasználva képesek egyik pillanatról a másikra eltűnni, az ellenséges csapatokat az orruknál fogva vezetik, összecsapás esetén sokszoros túlerővel szemben is könnyedén felveszik a harcot - sikerrel...
Miután közvetlenül nem fenyegetik az érintett államok hatalmi berendezkedését (nem akarnak "uralkodni", nincsenek hatalmi törekvéseik - egyetlen igényük, hogy a maguk független életüket élhessék), mára nagyjából egyensúlyi helyzet állt elő: felhagytak a "civilizációs törekvésekkel", hagyják őket békében...
Néhány érdekesség a tuaregekkel kapcsolatban:
A környező arabokkal ellentétben ők nem a külvilág előtt kendőzik el pl. az arcukat (nem tartják őket "igazi" embernek, ergo: nem is számítanak...), hanem a törzsön, nagycsaládon belül.
Szigorú hierarchikus viszonyok között élnek, gyakorlatilag önellátóak - minden törzsön belül megtalálhatók a szükséges mesteremberek (pl. kovácsok). A kardok, kések igen fontosak a számukra - kivitelük egyértelműen utal a tulajdonos társadalmi helyzetére, rangjára.
Huhh... rengeteget lehetne még írni róluk - tényleg érdekesek -, de akit érdekel a bővebb háttér, járjon utána...

A késről:
Ezúttal egy viszonylag egyszerű, általánosan használható forma mellett döntöttem.
Mindemellett, ez lett talán a legösszetettebb szimbólumrendszert hordozó kés az eddigi munkáim közül...
A paliszander "alapból" szép fa, de sikerült egy olyan darabot találnom, ami különlegesebb, mint általában, mert "melírozott", azaz - viszonylag szokatlan módon - egészen világos részek vannak benne.
A fa színe és a felületen kialakított textúra a homokdűnéket idézi. A penge felől haladva a rendezetlen minta szabályosabbá és egyre finomabbá válik - végül átmegy "kavargó homokba". A markolatvégen kialakított laminátum már tejesen rendezett, szabályos képet mutat. Ez a szín- és formai világ a nép "genezisét" szimbolizálja...
A rendezetlenből (káoszból) a rendezettbe való átmenet éles határvonalat az ősi sziklarajzokról vett szimbólumok törik meg, amik izzó tűheggyel, pontonként kerültek beégetésre. A borostyán nap és hold a kimart fába lett beültetve.
Ezen kívül, még egy kis plusz: ha a teljes markolatot nézzük függőlegesen, akkor a színek, a formák, a zsinórfurat csöve, stb. egy stilizált sivatagi sólymot adnak ki...
A tok szín és formai világa a hagyományos tuareg ruházatot idézi: a jellegzetes kék (a tuaregek számára kék a legfontosabb szín) burnuszokat, a hosszú vásznakból feltekert fejfedőket és kendőket...

A penge indiai damaszt, részlegesen kékítve. A markolathéjak paliszanderből készültek, a zsinórfurat környékén mahagóni laminátummal, borostyán nap és hold beültetéssel, tűheggyel égetett szimbólumokkal, réz szegecseléssel.
A tok kydex, sk. festett bőrrel "göngyölve", bőr szíj rátétekkel, valamint 1 kis lapis lasuli kővel.

 


 

Tigriskölyök (<-- Klikk ide a további képekhez)

Tiger Kid

Valaki említést tett egy "tigris-szerű késről"...
Elgondolkodtam...
Tigris formájú (gyönyörű) kést már csinált Harmat Attila...  
Én inkább megpróbáltam összeszedni színekben, formákban, apró részletekben egyféle "tigris-eszenciát".

A markolat vizibivaly tülök, tagua dió, csont, mahagóni és cocobolo laminátum.
A penge Hegyes Sanyi első RWL-34 "szériájából" származik, aminek a tesztelése során sikerült eltörnie a markolatrészét. (Hajrá, csak így tovább - jöhetnek a maradékok! ) Az érdekessége még, hogy 62-63 RC-re sikerült a hőkezelése... (Ehhez képest meglepően jól megmunkálható - de élezni nem kell sokat, az biztos...)

A pengehossz 79,5 cm. 
A markolatrészből maradt annyi, hogy a tüskésre formálás után meg tudtam őrizni 3 lyukat, így réz szegecsekkel is lehetett rögzíteni a pengét.
A tok kydex, bőrrel borítva és bőrfestékkel, retuspisztollyal fújva, lakkozva. Vizibivaly tülökből formáltam egy karmot (az anyag kb. megegyezik... ) - ez ki lett mélyítve és tkp. ez fogja össze a tokot. (Némi epoxi segedelmével.)
A biztonság kedvéért varrva is lett egy kis szakaszon, aztán kapott bajuszt is - bőr szálakból.

 


 

Kisördög (<-- Klikk ide a további képekhez)

Lil' Devil

Volt egy felkérés, ami annyiról szólt, hogy kellene egy masszív fixpengés kiskés, EDC szerepkörre.
Elkezdtem nézegetni az anyagokat és ahogy válogattam, lassan összeállt egy ilyen "kisördög" képe - alapvetően feketében, némi kis vörössel, ami kicsit gonoszkás, de nem nagyon... 

A penge 5 mm vastag Vanadis 4 (59-60 RC), 75 mm hosszal. Több fázisban hidegbarnítva a "füstös" hatás kedvéért.
A bakni sárgaréz és vörös fiber.
A markolat vizibivaly tülök, polírozott és matt mintázattal. A markolattüskén keresztülvezetve egy réz szegecs is rögzíti a pengét.
A tok kydex, rájabőrrel borítva, bőrrel fűzve.
A kés teljes hossza 185 mm, a legszélesebb pontján (bakninál) 40 mm.
Alapvetően nyakban való hordásra lett tervezve, de a tok formája, a kés egész mérete lehetővé teszi a zsebbe dugott, "static cord" hormódot is.

 


 

Zulu (<-- Klikk ide a további képekhez)

Zulu

A zulukról - gondolom - mindenki hallott már, úgyhogy a híresen harcos nép bemutatását most mellőzöm...   Engem megfogott a kutúrájuk és a történelmük.

A főbb paraméterek:
A penge indiai damaszt. A markolathéjak diófából készültek, a "gunner grip" markolatkialakításhoz hasonló felülettel. A bakni sárgaréz, acél szegecsek, vékony réz zsinórfurat-betét. A bőr zsinóron egy csiszolt jáspis látható, aminek a furata úgy lett kialakítva, hogy tejesen passzentos legyen, így nagy erővel, de csúsztatható - ezzel kézre méretezhető a bőr. (A csuklószíj beállítása után a szíj két irányba feszül, a jáspis fixen áll.)
A tok kydex, bőr borítással, bőr rátétekkel, a tok közepén a bőrbe ültetve egy csontba foglalt polírozott mahagóni. Bőr zsinórok, rajtuk marhacsontból készült "fog jellegű" díszek. (Oroszlánfog nem volt éppen a szekrényben...) Mivel a zuluk gyakran használtak szőrös bőr borításokat a különféle eszközök díszítésére, én is ezt követtem... Csak éppen egy nyírott borjúbőr darabbal (a leopárdbőrből is kifogytam...   ).

 


 

Voodoo (<-- Klikk ide a további képekhez)

Voodoo

A woodoo (vagy magyarosan vudu) részletes mibenlétének taglalásától eltekintek - gondolom, szinte mindenki ismeri ezt a zömében afrikai eredetű misztérium-vallást, ha pedig mégsem, akkor a neten bőségesen talál információkat...
Röviden: "az ősi sámánizmus, kábítószer élvezet az állat sőt néha emberáldozat, a babonák és bizonyos keresztény hitből átszivárgott elemek egyesítése. Talán így foglalható össze a vudu ijesztő és egyben misztikus világa. Az Afrika nagy részén már elhalt kígyó - bika mítoszt megőrizték, mely a görög mitológiánál ősibb dzsungelvallásokból ered. A kígyó a láthatatlan lélek, a szexualitás, a fallosz szimbóluma is."

Mint általában, ez a kés is abból "született", hogy az elmúlt időszakban kicsit "belemerültem Afrikába" (közbevetés: 1-2 nap múlva jön egy újabb bemutató, ami szintén ezt tükrözi... a következő kés "Zulu" névre hallgat... ;) )és ezen keresztül jutottam a vudu-ig...
Alapvetően, egy "áldozati kést" képzeltem el magamban, ami azért (mint minden késem esetében) alkalmas hétköznapi feladatok elvégzésére is. Sok mindent igyekeztem "késbe önteni" - remélem, sikerült... 

És néhány adat:
A kés indiai damaszt, bizonyos részeken enyhén kékítve.
A markolathéjak olyan blokkból készültek, ami alapvetően mahagóni, majd rákerült egy macassar ében, kígyófa, zebrano, bubinga, kígyófa, padouk, bubinga, kígyófa, bubinga, padouk, kígyófa laminálás. Ezt hosszában elvágtam, elforgattam, réz szegecsekkel és ragasztással rögzítettem.
A markolat formája részben egy csontot mutat, de stilizált falikus szimbólum is... A pengéhez képest talán szokatlanul hosszú, de meglepően jó fogása lett...
A tok kydex, bőrrel borítva. A betét egy kobra csuklyájának alsó feléből készült, ezt egy bőr rététekből kialakított gyökér szimbólum keretezi. Szándékosan koptatva, foltosítva, antikolva... A "magok" trópusi termések.
A tok csúcsán feltekert hosszú bőr kibontása után lehetővé teszi az övre fűzött kés combhoz kötését, ill. akár nyakban hordását.

 


 

Neo-Tribal Combo (<-- Klikk ide a további képekhez)

A természeti népek között mindennapi használatra vagy egy kis kés + nagy kés páros, vagy egy kés + balta "combo" terjedt el. Ez utóbbi máig élénken foglalkoztatja a fantáziámat és miután sikerült szert tennem egy jó minőségű kovácsolt baltafejre, valamint egy szénacél skandináv pengére nekiláttam, hogy megcsináljam a magam variációját erre a témára. A célom az volt, hogy valami olyasmit hozzak létre, ami egyszerre "mai" és "törzsi" is.

A balta hickory nyelet kapott, majd az egészet "ergonómikussá" formáztam, díszítettem. A tokja övre fűzhető, kydex és bőr kombináció.

A kés markolata paliszander, a végén tagua dió (elefántcsont dió) faragással és bőr rátéttel.

Az acélok hidegbarnítással ("fegyver kékítés") kezeltek.

 


 

BACK-FIRE (<-- klikk ide a további képekhez)

Játék a s(z)avakkal, formákkal... 

A kés alapját a Kilden mester által némileg módosított Strider SA "replika" képezi. Ez pedig eredetileg egy vérbeli katonai (ill. egyéb rendvédelmi szolgálatot ellátó személyeknek szánt) "back-up"kés.

A "back-up", vagy "backup" kifejezés pontos fordítása meghaladja a képességeimet - számos értelmezése lehetséges, az angolhoz hasonló tömör, frappáns megfogalmazása (nekem)magyarul nem megy, úgyhogy körülírom: alapvetően egy viszonylag kis kést jelöl, ami alkalmas rejtett viselésre és méretéből, tömegéből adódóan nem okoz gondot a második, ill. tartalék késként való hordása. Önmagában is alkalmas "mindenes" feladatok elvégzésére, de ez a "tartalékos" szerep az eredeti használati körülmények között inkább az utolsó esélyt jelenti a védekezésre, visszavágásra, amikor egyéb elsődleges eszközök (lőfegyverek, stb.) nem állnak rendelkezésre. (Ugye, hogy nem egyszerű...)

Én nagyon kedvelem ezt a módosított SA formát, mert a hétköznapokban is remekül használható, jól hordható késnek tartom, úgyhogy már régen elgondoltam, hogy készítek magamnak majd egy ilyet. Meg is csináltam már az Apróvadat és az Eklektikát, de ezek "elvándoroltak" tőlem...

Újra nekiláttam...

Miközben gondolkodtam, hogyan is valósítsam meg, az járt az eszemben, milyen remek kis "back-up" késecske ez, a formája látszólag egyszerű, de olyan rafináltan egyszerű... És olyan kis "tüzes" is... A tűz angolul pedig fire... A back-up és a fire összevonásával pedig létrejön a "back-fire" kifejezés, ami szintén nem egyszerűen fordítható: jelent (többek között) belső lángot, ellentüzet, utórobbanást és lángkicsapódást is...

Na, ennyi elég is volt, hogy testet öltsön a "Back-Fire" kés.

A penge 6 mm vastag és 79,9 mm hosszú, acélja A2, 59 RC. A lángoló mintázat egy újfajta mélymaratásos eljárással készült. A markolat padouk fa és orix antilop szarv, nikkel szegecsekkel és csővel. A markolatnál kipróbáltam gyakorlatban azt a régi elgondolásomat, hogy a szokásos O keresztmetszetet 90 fokkal elforgatom (tehát a közepén szélesebb, mint amilyen magas). A kicsit furcsa, enyhén lapított, majdnem csepp-alak számomra bevált: oldalirányú terheléseknél (pl. feszítéses faragás) komoly erőtöbbletet lehet vele kifejteni.

A tok marhabőr erszénytok a késre formázva, keményítve, szolid lángnyelves díszítéssel. A bújtató új megoldás: tépőzáras cordura, némi bőr rététtel - így nem kell kifűzni az övet ha át kell tenni...

Végül ez sem melegedett meg nálam: karácsonyi ajándékba kapta meg tőlem egy általam igen tisztelt személy...

És nekikezdtem egy újabb változatnak...

 


 

Béla Kés / Béla's Knife (<-- Klikk ide a további képekhez)

Az embernek időnként kivételeket kell tennie, hogy erősítse a szabályokat...

Én is szentül megfogadtam, hogy soha nem készítek kifejezett megrendelésre kést, pláne úgy nem, hogy előre kötöttek a feltételek. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy késhez még csak nagyon hasonlót sem... Stb.

Erre tessék - itt a Béla Kés...

Mentségemre következzen a története:

Amikor réges-régen alkalmazott grafikusként kezdtem el dolgozni (manapság - úgy hallottam - már "tervező grafikusnak" illik nevezni), elméletben rendelkeztem egy jó nagy adag ismerettel, a gyakorlati tapasztalataim azonban a nulla felé tendáltak.

A nyomdában, ahol ténykedtem nagyon jó kis csapat gyűlt össze. Közülük is kiemelkedett Árki Béla, aki társtulajdonos és afféle üzemvezető is volt egy személyben. Ő a mára sajnos eléggé leépült, de hajdan nagyon nagy hírnévnek és megbecsültségnek örvendő magyarországi nyomdász-gárda - talán - egyik utolsó képviselője. Kisujjában volt a szakma minden praktikája, mindent tudott, amit csak tudni lehetett és olyan könnyeden, kreatívan oldotta meg a legnehezebb feladatokat is, hogy az már szinte csoda.

Mindezen kívül pedig egy igazi (manapság) ritka példánya a "jó embereknek", aki szívesen át is adta a tudását bárkinek, aki érdeklődött a mesterség rejtelmei iránt. Rengeteget segített nekem "a zöldfülűnek".

Amit ma tudok a nyomdászatról, azt gyakorlatilag neki köszönhetem. Örök hála érte.

Az idő aztán elsodort bennünket egymástól, bár néha-néha találkoztunk és váltottunk pár szót. Aztán - hogy, hogy nem - a közben felnőtté vált fiával kerültem munkakapcsolatba. Beszélgettünk az apjáról is persze, de az is szóba került valahogy, hogy én késeket is készítek. Megnézte a honlapomat és tetszettek neki a munkáim, majd előállt azzal, hogy készítsek a Bélának egy kést karácsonyra, ezt szeretné neki adni ajándékba.

Meglepődtem, mert a több évnyi közös munka alatt nem derült ki, hogy Béla is rajong a késekért - ahogy erről most felvilágosított a fia.

Örömmel kaptam az alkalmon, mert úgy gondoltam, hogy ezzel módom lesz valamicskét leróni a hálámból és kinyilvánítani a tiszteletemet is.

Ám a fiúnak határozott elképzelései voltak: a késeim közül kifejezetten megragadta a "Betűmetsző" (talán nem véletlen - ő is nyomdász... ), így ilyen formájú, ezzel a technikával készült kést szeretett volna. Plusz a pengén legyen rajta a papa neve és az évszám...

Kicsit vajúdtam magamban, aztán - csak most az egyszer, csak a Béla kedvéért - igent mondtam és nekiláttam.

A kés alapja ezúttal is Kilden mester "Fat Boy" modellje lett (anyaga A2, 59 RC).

A név betűivel eljátszottam kicsit, a maratási technikán is változtattam egy keveset...

A markolat 8 fajta trópusi fa laminálva, nikkel csőszegecsekkel, végén egy kis bőr fonattal.

A tok formázott marhabőr, lúdláb-bőr rátéttel, tépőzáras bújtatóval.

Nemrég adtam át, a fiúnak tetszett, remélem Béla is örülni fog neki és még sok-sok éven át használja egészséggel!

 

 


 

Piros Pont / Red Dot (<-- klikk ide a további képekhez)

Ez a kés is "kis projekt", azaz a formai, technikai kísérletek/játékok sorába illeszkedik.

Hegyes Sanyi készített egy érdekes formájú nyers pengét 4 mm vastag, N678-as acélból. Ez a szokatlan forma azonnal felkeltette az érdeklődésemet és szerencsére sikerült Sanyitól -  egy barter ügylet keretében - megszereznem. A penge olajban megeresztett (57 RC), ez miatt fekete réteg képződött rajta, ami részlegesen meg is maradt.

A rövid, de széles markolattüske "adta magát" egy különleges markolatformához, aminek alapja szorgos gyurmázgatás eredményeként jött létre.

A markolat padouk és wenge, a markolattüske ragasztással és nikkel szegeccsel rögzítve. A középső ujj helyének bemélyítésénél eljátszottam kicsit a rétegekkel és az előbukkanó padouk-ból egy piros pontot alakítottam ki. Ez részben a jó teljesítményt jutalmazó "piros pontra" való finom utalás, részben az optikai irányzékokra (piros pontos, avagy a köznyelvben "lézeres" célzóberendezések).

A tok kydex, bőrrel borítva, varrva, enyhén mintázva. Az előoldalon a markolat piros pontjának ellentéteként egy bőrből megformált "fekete pontot" helyeztem el.

 

 


 

Chokole (<-- Klikk ide a további képekhez)

Ezt a kést az észak-amerikai indián kultúra iránti tiszteletem és rajongásom alakította. Még pontosabban: ilyen akart lenni...

Hogy mennyire így van, nézzük a részleteket...

Jó pár hónapja kaptam egy kedves ismerősömtől néhány fosszilizálódott barlangi medve fogat. Elég rossz állapotban voltak, de sikerült őket stabilizálnom és késmarkolat alapanyagot előállítanom belőlük. Ennek "gyümölcseként" a fogakat adományozó márbirtokba is vehette a képek között is látható "Nagy Medve" névre keresztelt kést. (//gfknives.gportal.hu/gindex.php?pg=27607583&gid=2389161 )

Maradt még egy használható fog - ez elég sokáig várta, hogy végül mi lesz vele (még az is felmerült, hogy zsinór-nyakkendő foglalaltként végzi...  ).

Aztán egy Késportál találkozón Hegyes Sanyi előpakolt pár újonnan hőkezelt N678-as pengét... Köztük volt ennek a késnek a pengéje is, amibe azonnal beleszerettem. Rögtön az ugrott be, hogy ezt a pengét pontosan a medvefogba teremtette Sanyi. (Pedig nem is tudott a létezéséről...  ) Szerencsére sikerült egy bonyolult csereügylettel elcsábítanom a készítőt és így a birtokomba kerülhetett ez a szépség. (Itt is megjegyzem: Sanyi fantasztikusan komoly munka-késeket készít, amiket tisztelettel csodálok, de amikor néha "játszik" és mindenféle "maradék vasakból" alkot pengéket - azt imádom...  )

Tehát adott volt a markolat és a penge, de hiányzott a "koncepció", ami alapján "egész késsé" válhattak volna. "Medve-kést" már készítettem... Hasonlót pedig nem akartam újra. Úgyhogy sokáig csak "vívódtam" - aztán jött a "jel". 

Régóta nagyon érdekel az észak-amerikai indiánok kultúrája. Ha időm akad, akkor szívesen bújom a netet ebben a témában. Egy nap éppen Geronimo (híres "rebellis" apacs főnök) lejegyzett emlékeit olvasgattam (itt: http://www.nativeamericans.com/Geronimo.htm# Origins%20of%20the%20Apache%20Indians ) amikor rábukkantam erre a kis történetre:

"I frequentLy went with these parties, and upon one of these excursions a
woman named Cho-ko-le got lost from the party and was riding her pony
through a thicket in search of her friends. Her little dog was following as
she slowly made her way through the thick underbrush and pine trees. All at
once a grizzly bear rose in her path and attacked the pony. She jumped off
and her pony escaped, but the bear attacked her, so she fought him the best
she could with her knife. Her little dog, by snapping at the bear's heels
and distracting his attention from the woman, enabled her for some time to
keep pretty well out of his reach. Finally the grizzly struck her over the
head, tearing off almost her whole scalp. She fell, but did not lose
consciousness, and while prostrate struck him four good licks with her
knife, and he retreated. After he had gone she replaced her torn scalp and
bound it up as best she could, then she turned deathly sick and had to lie
down. That night her pony came into camp with his load of nuts and berries,
but no rider. The Indians hunted for her, but did not find her until the
second day. They carried her home, and under the treatment of their medicine
men all her wounds were healed."

Egészen elképededtem és sokáig motoszkáltak bennem az olvasottak. Végül kialakult egy késplasztika képe, amivel ennek Cho-ko-le (más átírásokban: Chokole) nevű apacs nőnek és az ő népének próbálok szerény emléket állítani.

A markolatról és a pengéről már esett szó. Összeillesztésük nem volt egyszerű, egy sárgaréz tömbből kivésett bakni és egy kis vörös fiber segítségével sikerült.

A tok nedvesen formázott és keményített bőr, ami az inidián sátrak (tipik) vonalait is követi. Erre került egy festett, faragott bőr dombormű sastoll motívum. A tok önmagában nagyon jól tartja a kést, de a biztonság kedvéért rá akartam szerkeszteni valami záró szerkezetet is. A forma azonban olyan jól mutatott magában, hogy nem volt szívem további varrással terhelni, ezért egy külön felhelyezhető bőr gyűrűt kapott (rajta csont és növényi mag díszítésekkel).

 


 

Heavy Metal Kulcskarika / Heavy Metal Keyring (<-- Klikk ide a további képekhez)

Régi restanciám volt ennek a kis vasnak az elkészítése.
Előzmények:
Kaptam egy maréknyi Dietz gyártmányú ipari fémdaraboló gépekben használt pengét (3-4 mm vastag téglalapok).
Az utólagos kutakodás során annyit sikerült kiderítenem, hogy ezek nagy valószínűséggel PM D2 acélok, min. 62-63 RC keménységgel.
A Lurdy-s késkiállítás előtt ezt még nem tudtam, így könnyelműen kitaláltam, hogy csinálok belőlük pár kis mütyürt, amit majd a helyszínen, afféle "látvány késkészítés" keretein belül elkészítek, kb. "vásárfiának".
Legalább 4-5 szalag, több flex- és köszörűkorong totális leamortizálása árán eljutottam - ha jól emlékszem - 4 db kis pengéhez. Ez is a "soha többé" kategória...
Mindegy, pár látogatónak sikerült talán némi örömet szerezni velük... smile Most már nyugodtan faraghatnak tollaságat laposvasból. big_smile

A legkorábban kelő látogató, aki a kiállítás nyitásakor már ott volt, lecsapott a "mütyürökre". Egy pengét kiválasztott és megbeszéltük, hogy ezt neki ne most, hanem majd egyszer, "rendesen" csináljam meg.
Sokáig tologattam a fiókban, de most eljött ennek is az ideje...

A "megrendelő" stílusát, érdeklődési körét ismerve, úgy döntöttem, hogy egy SD-UTILIY "Heavy Metal Keyring" legyen belőle. wink
És lőn...

Néhány technikai infó:
Az acélról már írtam, a pengét marattam és részlegesen hidegbarnítottam. Az élezés aszimetrikus konvex él. A markolatra bőr alátét, majd erre bőr bandázsolás került - stabilizálva.
A markolat végén bőr fonat, Kilden-féle kis koponyával - részben a fogás javítása miatt, részben "poénból".
A tok kydex, bőrrel borítva, mintázva, festve. A két szegecs szorítja a kydexet és egyben a kulcskarika tartó fület is tartja. (A kulcskarika kivételével egy zsinóron akár nyakban is hordható.)

 

 


 

SSL - Sniper on Short Leave (am. Mesterlövész Kimaradáson) <-- klikk ide a további képekhez.

A kés története:
A Strider Knives Inc. hagyományai közé tartozik, hogy a késeiket betűkkel jelölik, amik egy-egy hosszabb elnevezés szavainak kezdőbetűiből állnak össze. (SA, DB, CP, BT, SnG, stb.) Az eredeti elnevezések nagy része szigorúan titkos wink , még tapogatózni is illetlenség "strideres" körökben. (Kivételek persze akadnak: pl. az SLCC rövidítés a S.lim L.ine C.oncealed C.arry - ból ered, stb.).
Szóval, nézegettem az SA replikát és közben eltöprengtem, hogy mi is lehet az a két szó...
Az S-re beugrott, hogy talán a "sniper", azaz mesterlövész...
Miért is ne? A sniperek általában két kést hordanak magukkal, egy nagyobbat (általános használatra) és egy kisebb "tartalékot".
Innen aztán elindult a képzeletem és "asszociációs vihar" révén eljutottam odáig, hogy a sniperek élete merő puritanizmus, meg kitartás és végtelen türelem és ilyesmik, de azért ők is emberből vannak... smile És mi van, ha "kimaradást" kapnak (OK, én még a sorozott seregben töltöttem le az időmet, nem tudom, hogy ennek a kifejezésnek mennyi létjogosultsága van manapság...)? Amikor "kiengedhetnek"?
Biztosan ők is elindulnak élvezni az élet apróbb-nagyobb örömeit, letörlik az arcukról a több hetes festéket, az álcaruhát lecserélik valami kényelmesebb, elegánsabb viseletre... Ehhez pedig nehezen illene egy Busse vagy egy Strider... De abban is biztos vagyok, hogy _legalább_ egy "rendes" kést azért felfűznének az övükre, a buliba indulás előtt.
Legyen hát egy SSL, ami gyakorlatilag megegyezik egy SA-val, de annak "ünneplőbe" öltöztetett változata, ami magán hordozza a "sniperség" határozott identitástudatának nem is leplezendő jegyeit...

A penge 6 mm vastag A2, 59 RC keménységgel, különböző formájú optikai irányzék jelek "stilizált montázsából" kialakított, maratott mintázattal, vésve, részlegesen hidegbarnítva, konvex élezéssel. A pengetőnél szolidan elhelyezve a "One Shot, One Kill" szlogen...cool
A markolat oryx antilop szarv, alatta fehér fiberrel, nikkel szegecsekkel. A mutatóujj mélyedése az elsütőbillentyűk formájához hasonítva...
A tok formázott, mintázott, festett bőr, EAGLE tépőzáras bújtatóval. A tok csúcsán egy ismeretlen fajú, világos színű kígyó komplett fejbőre található.

 

 

 


 

Vulpes Vulpes <-- Klikk ide a további képekhez

A Vulpes Vulpes a nálunk is honos róka latin neve.

A kés pedig tulajdonképpen egy róka, késben megformázva...

Hegyes Sanyi csinált egy remek, kicsi de erős, skandináv jellegű pengét, ami a Róka nevű késeinek képezi az alapját. (Sanyi késeinek mindegyike a honi fauna egy-egy pédányának nevét viseli.) Két változatban is készül: 3,5 mm vastag N678 acélból rozsdamentes kivitelben és "szteroidozva" 6 mm vastag A2-ből. Ez utóbbiből sikerült megszereznem tőle egy "prototípus" pengét. Amikor megláttam, szinte azonnal az ugrott be, hogy "ez a Róka tényleg egy róka...!" Így hát az lett belőle... :)

A pengét több lépcsőben marattam, részlegesen hidegbarnítottam. A markolat a penge felől egy csont baknival kezdődik, majd bubinga és körte fában folytatódik. A markolattüske kapott egy réz csőszegecset. A tok formázott bőr, bőrfestékkel festve - "bundásítva".

 


 

Oryx <-- Klikk ide a további képekhez!

Újfent erőt vettem magamon és elővettem egyet a "szerszámgyilkos" PM Vanadis 4 Extra kis vasak közül... (Nagyon kiváló tulajdonságokkal bíró porkohászati acél, de a megmunkálása egy rémálom - az én felszereltségemmel pláne...)

A penge 5 mm vastag, éppen ezért karcsú, kecses, mégis erős kések alakíthatóak ki belőle. Ezúttal az "SD" felhasználási terület felé "vittem el" a formát. A penge a klasszikus "birkaláb" formához közelít, de kapott egy hamis fokél beköszörülést is. A gerincen ujjtámaszként is szolgáló díszítéek találhatók. A kis méret és a karcsúság ellenére ettől eléggé "veszedelmes" küllemet kapott - innen a neve is: az oryx antilop is karcsú és szép jószág, mégis eléggé veszélyes...

A markolat fehér fiber és oryx antilop szarv, réz szegecsekkel és csőszegeccsel. A tok formázott és festett bőr.

 


 

SA Time <-- Klikk ide a további képekhez

Norbi éltársunk megrendelésére készült ez a kés - ami egy korábbi késem "újra gondolása".
Norbi mondhatni "törzsvásárlómnak" számít. bier Ez bizonyos "előjogokat" is biztosít a számára... futyul

Lakbal számára készült nemrégiben az SA Different és ez annyira megtetszett Norbinak, hogy mindenképpen szeretett volna egyet magának is.
Mivel alapelvem, hogy nem készítek két egyforma kést, ez a kérés nem is volt olyan egyszerű... whew De aztán Norbi meggyőzött, hogy ha alapjaiban nem is változik a konstrukció, tudom én azt úgy "egyediesíteni", hogy az már egy másik kés legyen.
Abban maradtunk, hogy megpróbálom. smile

Kilden elkészített egy szokásosan príma SA pengét (Sleipner, 58-59 RC), amit elkezdtem felöltöztetni.
A maratáshoz Norbival egy Carl Lewis idézetet választottunk alapnak, ami a következő: "Life is about timing". Nagyjából: "Az élet lényege az időzítés."
Ez került a penge két oldalára, persze egy kicsit megbolondítva. smile
Aztán jött a többi: a krokodilbőr markolat panelek és a krokodil betétes tok, stb. A kés markolatára egy varacskos disznó agyar vége került, mint az idő (ezúttal nem vas) foga...

De beszéljenek inkább a képek. smile


 

Bozótbébi (Bushbébi) <-- Klikk ide a további képekhez

A bushbébi (bozótbébi, galágo - nem tudom pontosan a magyar nevét... vallvon ) egy a koboldmakifélék közé tartozó kis állatka, de eloroztam a nevét ehhez a késhez... mert jól illik rá... roll
Ez egy "gyakorló kés", ami azt jelenti, hogy készül egy kés Tüske barátomnak (bemutató alább...), aminél több új módszert is kipróbáltam, ezért mielőtt a Tüske-Késen "élesben" bevetettem volna az újításokat, egy hasonló paraméterekkel bíró késen előtte kipróbáltam őket.
Miután minden jól sikerült, a "gyakorló kés" elkészült, valamivel hamarabb, mint a másik...

A penge Frost High Carbon Steel (2,5 mm vastag, 110 mm hosszú szénacél, 59-60 RC), átprofilozva kicsit és maratva. A maratás "bozót mintát" ad ki, alatta szolidan a "BUSHCRAFT" szóval, mind a két oldalon.
Skandináv élezés, ezért veszedelmes a vágóképessége, kiválóan használható lehet kirándulásnál, túrázásnál, étkezésre, stb., de a vékony penge miatt csak könnyebb, finomabb munkákra javallott (mondjuk egy balta mellé...).
A pengét próbálgatva meglepett, hogy milyen rugalmas - ez adta az ötletet a markolat kialakításhoz is. A markolat csont baknival indul, aztán fűzött bőr, ami formázva és festve lett, végül a lezárást egy tagua dió (elefántcsont dió) képezi. A bőr lapok esetében egy újfajta ragasztási és stabilizálási eljárást próbáltam ki: a szokásostól eltérően nem keményítettem ki, hanem fél-rugalmasan hagytam, így összességében a fogása hasonló, mint a rugalmas szintetikus markolatok (pl. gumi) esetében. Nekem "bejön": a penge korlátait feszegetve (szó szerint) a penge hajlása, feszülése enyhén érezhető a markolaton át is, így jobban kontrollálható az egész.
A tok formázott, keményített, festett bőr, metszett bőr rátétekkel, amik a penge mintázatát ismétlik. A függesztés egyszerű hurkolással oldható meg.


 

Tüske Kés <-- Klikk ide a további képekhez

A Késportál (www.kesportal.hu)közösségének oszlopos tagja Tüske barátom, aki egy "jelenség"... smile
Apró termete hatalmas szívvel párosul és az egyik legaktívabb, leglelkesebb tagja kis társaságunknak.
Mióta megismertük "hírhedté" vált arról az eléggé el nem ítélhető szokásáról, hogy mindenkit ajándékokkal halmoz el. Ez történt velem is - ahányszor összefutottunk, elhalmozott élezőkkel, csiszolóporokkal, kiskockákkal, kerámiákkal és még felsorolni is lehetetlen, hogy feneketlen hátizsákjából mi minden került elő... jajne (Mostanában már lelakatolt zsebekkel és bevarrt hátizsákkal készülök a találkozókra... big_smile - de leleményes gengszter, úgyhogy mindig előkerül valami, valahonnan... roll lol )
Szóval, a rengeteg hasznos és önmagában is komoly értéket képviselő ajándék miatt kezdtem magam kicsit kínosan érezni. Próbáltam lebeszélni a szokásáról - sikertelenül... Próbáltam megegyezni vele, hogy hadd fizessem ki a holmikat - dettó kudarc... vallvon Végül, hosszas hallgatás után egyszer kibökte, hogy szeretne tőlem egy kést...
Ennek őszintén megörültem, mert így valamit talán "törleszthetek" a felhalmozódott "adósságomból" és különben is: Tüske megérdemli, "csak úgy" is... smile
Amikor a részletekről beszélgettünk, egyetlen "kritériumot" említett: skandináv jellegű kést szeretne...

Hát, elkészült... smile
A penge Frost High Carbon Steel, 2,5 mm vastag, 110 mm hosszú, 59-60 RC. Skandináv élezéssel és ebből adódó brutális vágóképességgel. A penge formáját kissé átalakítottam, aztán marattam. "Tüskés" mintázat került rá, kiegészítve a "TÜSKE KÉS" felirattal (mindkét oldalon).
A markolat csont baknival indul, aztán fűzött bőrben folytatódik, végül egy csiszolt szarvasagancs "tüskében" végződik. A bőr markolat ennél a késnél is enyhén rugalmas maradt.
A tok formázott, festett, mintázott, metszett bőr rátétekkel - itt is megjelennek a tüskés motívumok. A függesztés hurkolással történhet.


 

Capricorn (Bak) <-- Klikk ide a további képekhez

Még júniusban keresett meg egy kedves hölgy azzal a megtisztelő kéréssel, hogy férjeurát egy általam készített, személyre szabott késsel szeretné meglepni.
Következett az egyeztetés és "adatgyűjtés", aminek során lassan kikristályosodott bennem a leendő kés koncepciója. A "célszemély" smile egyik kedvelt időtöltése a hegymászás és hegyvidéki túrázás, a másik pedig az asztrológia. Ezt próbáltam "késplasztikába" gyúrni...

A penge alapja Hegyes Sanyi remek Rókája ( bow ), ami ismét bizonyította sokoldalúságát és praktikumát. Anyaga 6 mm vastag A2 (Rigor) acél, >80 mm pengehossz, konvex élezés. Masszív kis jószág... thumbup
A pengére maratással került a minta: hegycsúcsok felett kirajzolódó csillagos égbolt.
A bal oldalon a leendő tulajdonos csillagjegye, a Bak (Capricorn) csillagkép emelkedik ki a kisebb csillagokból, jobb oldalon az aszcendense, a Nyilas csillagkép.
A bakni "rekonstruált kő", a pontos megnevezését sajnos nem ismerem, a termékcédulán is csak ennyi szerepelt, hogy "vörös és fekete kő" (black and red stone). A markolat Thomson gazella BAK szarv.
A markolattüske és a szarv illesztésekor a baknit asszimetrikusra kellett alakítanom, de ettől talán még jobban is passzol a gazella szarv szabálytalan formáihoz...
A szarv hegyes végét használható mértékűre kellett csiszolnom, majd végső kis játékként kapott egy gyöngyházból megformázott kis Szaturnuszt (a leendő tulajdonos uralkodó bolygója), karcolt és színezett gyűrűvel.

A tok formázott, festett, mintázott és fonott marhabőr, zömében Varju Tomi munkája (bár én is belekontárkodtam kicsit).
Az előoldalon kiemelkedő rajzolat a Bak asztrológiai jele.
A tok függesztése a szokványostól egy kicsit eltérő. Mivel hegymászás közben problémát jelenthetnek a kiálló, elakadásra hajlamos felszerelések, úgy próbáltam megtervezni, hogy övre fűzve a nadrág jobb farzsebébe lehessen csúsztatni a tokot. Ez védi és "fixálja" is a kést. Remélem beválik...


 

B-17 (Memphis Belle) <-- Kikk ide a további képekhez

Egy újabb kooperációs kés Kilden megunhatatlan "Fat Boy" pengéjére alapozva... smile

Az alapötlet onnan származik, hogy előtanulmányokat folytattam a "pin up art" műfajban egy a következőkben készülő késhez. (Itt: http://www.thepinupfiles.com (New Window) elég nagy gyűjtemény található - ha valakit érdekelne a téma.)
Itt és most nem mélyednék bele a stílus kialakulásának részleteibe, de a pin up figurák, rajzok, feliratok gyakran feltűntek katonai repülőgépeken is. Így eljutottam a II. Világháborús bombázógépekig. A szabad asszociációk jegyében pedig innen már természetes volt, hogy képbe került J.Heller örökbecsű klaszikusa, a 22-es csapdája... És itt már nem volt megállás - "muszáj" lett csinálnom egy repülős kést... roll big_smile

A penge formája ehhez remekül adta magát - a pilóták "túlélő késként" általában kisebb méretű, masszív fixpengés késeket használtak/használnak.
A "Fat Boy" penge 6 mm vastag A2, 59 RC, 79,999 mm pengehosszal, legszélesebb pontján 35 mm, úgyhogy ezzel nincs gond. big_smile
A pengére maratással a légierő köreiben használatos szimbólumokat, feliratokat helyeztem el.
Ilyen pl. az "ACE IS HIGH" felirat, ami egy szójáték az ászra (mint kártyalapra) és a magasságra vonatkozóan (Korrekt módon lefordíthatatlan, nagyon összetett jelentéstartalma van.). Ehhez kapcsolódik a gyakran használt jelkép, a pikk ász és a pikk jelbe foglalt koponya, némi kis szögesdrót - meg ilyesmik... roll

A markolat "puritán" wenge, némi ergonómiai alakítással, nikkel-ezüst csőszegecsekkel.
A markolat viszonylagos rövidsége miatt szinte kötelező a fogáskönnyítő fonat, vagy valami a végére. Ezt megpróbáltam stílusosan megoldani - egy paracord zsinórra egy keményfa gömb került, amibe acél gombostűkből gyártott szögeket ültettem (van vagy 60-70... nem számoltam... jó sok... smile ). Először próbáltam valami bomba formájú bogyót kreálni, de a szárnyak miatt kényelmetlen volt. Aztán jött az ihlet: a bombázókról dobtak le aknákat is, úgyhogy ez a kialakítás egy ilyen tengeri aknát idéz. (És van benne valami a szegecselésből is, amivel a repülők elemeit illesztették össze.)

A tok formázott bőr. A mintázásnál itt is igyekeztem a repülőgép-törzs hatást elérni. A sikeres bevetéseket kis bomba sziluettekkel jelezték, valamint a gépeket el is nevezték, a neveket cirkalmas betűkkel festették a gépekre. (Ezeket eleinte a személyzet készítette, így volt némi esetlen bájuk, aztán ahogy terjedt a szokás, beszálltak a profik is, a dekorációk egyre igényesebbek lettek.)
A tok csúcsán megjelenő betűtöredékek szerény tisztelgést fejeznek ki a Memphis Belle, az egyik legismertebb B-17-es bombázó és személyzete irányában (film is készült róluk... - bővebb infók pl. itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Memphis_Belle_(B-17) (New Window) )

A kés EAGLE tépőzárral övre is csatolható, de markolattal lefelé nyakban is hordható. (A formázott bőr tok elég erősen tart, de a biztonság kedvéért ilyenkor a kés a markolat zsinór csomójával abszolút fixen rögzíthető.)


 

Krokodil - Teleki Sámuel emlékére <-- Klikk ide a további képekhez

A megrendelő kívánsága egy kombinált készlet volt: tarsoly, tok és kés - "Krokodil" témában.
A megvalósítás legyen kicsit "afrikás-magyar" hatású...

A megvalósítás kooperáció eredménye.
A bőrös munkákat Varju Tomi készítette. A tarsoly és a tok is krokodilbőr betéteket kapott, a tok és a kés pedig illeszkedik a tarsolyba. Így egyben (övön) is hordható, illetve a tarsolyból kiemelve, markolattal felfelé, önálló nyakkésként is viselhető. A bélelt tarsoly zárása csont gyűrűvel történik. A kidolgozás magáért beszél... smile

A kés Berényi Sanyi ( bow ) kézzel kovácsolt S80-as pengéjéből indult ki (80 mm hossz, 4 mm vastagság, 58 RC), ami maratva lett. A markolat bivaly szaru, majd vasfa és varacskos disznó agyar. Az egész kés krokodillá alakítva, faragva.

Az együttműködés - szerintem - jól alakult. Azt gondolom, hogy kezdjük egyre jobban kiismerni egymást Tomival és már egészen jól tudunk közösen gondolkodni. Nem volt egyszerű a feladat, de most úgy vélekedem, hogy sikerült jól megoldani: "bele tudtuk tenni" a tradicionális magyar elemeket, a törzsi jellegű afrikai motívumokat és magát a krokodilt is a készletbe, úgy, hogy ez a nagyon eklektikus keverék mégis egységet alkot. fejtor
A munka folyamatában pedig a tarsoly, a tok és a kés oda-vissza hatott egymásra, "együtt mozgott", alakult.
Jó projekt volt... smile

Közben sok híres "afrikás-magyar" emléke ködlött fel a múltból és - nem tudom miért - ezt a készletet valahogy Teleki Sámuel / http://hu.wikipedia.org/wiki/Teleki_S%C3%A1muel_%28utaz%C3%B3%29 (New Window) / "szelleme" hatja át (én legalábbis így érzem). Úgyhogy, a "Krokodilt" neki "ajánlom". smile


 

Faludy Kés (Stray Dog) <-- További képekhez klikk ide

A története hosszú, de igyekszem rövidre fogni.
Megkeresett egy "Kóbor Kutya" becenevű úriember, hogy szeretne tőlem egy személyre szabott kést. Elmondta, hogy általában mindenfélére szeretné használni, ne legyen sem túl nagy, sem túl kicsi - kiránduláson is jól teljesítsen, de akár falatozni is lehessen vele.
A technikai paraméterek hozzávetőleges tisztázása után következett a neheze.
Az urat sajnos nem ismerem személyesen, úgyhogy jó pár levelet kellett váltanunk, hogy kirajzolódjon bennem róla valami kép és találjunk valami közös "vezérmotívumot" a késhez.
Elbeszélései alapján engem két dolog ragadott meg: egyik az, hogy ő afféle "Vándor", nyughatatlan, örökké a helyét kereső ember. (Nem véletlen a becenév.) A másik dolog, hogy a levelezés során megemlítette, hogy nagy kedvelője és tisztelője Faludy György költőnknek.
A két momentum pedig erőteljes párhuzamot mutat, úgyhogy ki is gyulladt a piros lámpa a fejemben, smile
Különös tekintettel arra, hogy Faludy Gyuri bácsit volt szerencsém személyesen is megismerni utolsó éveiben (még némi kis "munkakapcsolatba" is kerültünk), én is szeretem és tisztelem.
Meg volt hát a "közös nevező" - legyen egy igazi "világcsavargó kés", ami egyszerre funkcionális, praktikus és mégis "költői". big_smile

A penge Kilden munkáját dicséri taps - a Woodlore formára hajazó, 4 mm vastagságú O1 (60 RC), a teljes hossza 22 cm, ebből a penge kb. 10 cm. A pengeháton kaparó éllel. (Ezt az O1-et egyre jobban szeretem... wink Még ilyen keménységen is nagyon szívós, jó éltartó - igaz, igényel némi gondozást a korrózió ellen. És rendkívül barátságos - élezni, megmunkálni egyaránt nagyon könnyű. thumbup )
Ezek a paraméterek és a kés geometriája nagyjából megközelít egy optimumot - szerintem.

A pengére egy versrészletet és némi grafikai elemeket marattam.
A vers a Koldusdal egy részlete:

„Ágyunk a kő, a könny a feleségünk,
borunk az árok, ételünk a sár”

A bal oldalon egy sorompó előtt/alatt vonyító kutya látható. Ennek magyarázatára bemásolom azt, amit egyik levelemben leírtam a tervezéskor:

"Számomra Faludy nem „csak” költő, hanem komplex egész az írásaival, az állandó vándorlásaival, a (ki)csapongásaival, a számtalan állampolgárságával, stb. Az egész élete az „életműve” – úgy élt, ahogy gondolkodott és úgy gondolkodott, ahogy élt. Egy kihaló „faj” (talán) utolsó példánya volt, az útkeresőké és úton lévőké, az örök csavargóké, a nyughatatlan hobóké.
A kóbor kutya egyrészt személyes utalás, szimbólum. A sorompót úgy képzelem el, hogy félig nyitott (félig csukott) helyzetben van. Ez szintén egyfajta szimbólum – végül is az esetek nagy részében ő nyitotta-csukta a maga „sorompóit”… (Persze, volt némi kényszer is…) A kutya pedig azért vonyít, mert a menni-maradni állandó és egymásnak ellentmondó belső kényszere miatt vergődik."


A penge jobb oldalára olyan grafika került, ahol a futó emberi lábnyomok fokozatosan kutyanyomokká válnak. Ezt talán nem kell magyaráznom. smile
A pengére került még néhány esztétikai és praktikus célokat szolgáló beköszörülés is...

A markolat aszimmetrikusan formázott. A külső rész oryx antilop szarv, a belső amaranth fa. (Erről azt kell tudni, hogy természettől fogva lila. Nem festett, nem pácolt - ilyen.) Régóta őrizgetek ilyet is és most úgy gondoltam, hogy a fekete szaruval együtt remekül fog mutatni - egyben utalás is Faludy Gyuri bácsi színes egyéniségére.
A panelek rögzítése üregesen hagyott nikkel csőszegecsekkel és ragasztással történt - ez esztétikus és praktikus.

A tok külön fejtörést jelentett. A kérés csak annyi volt, hogy függőlegesen és vízszintesen is viselhető legyen, de egyértelmű volt, hogy ehhez a késhez illőnek kell lennie, így kydex, Tek-Lok és más modern megoldások nem jöhettek szóba.
Maradt a klasszikus bőr, X alakú felfüggesztési lehetőséggel.
Eleinte csak rátétben gondolkodtam, de aztán a nedvesen formázott tok kapott egy kis "zsebet", amit különféle egzotikus bőr "foltokból" alakítottam ki. (Csörgőkígyó, piton, hal és tatu bőr került rá.) A szándékom az volt, hogy kicsit "csavargósan foltozott" hatást keltsek, amit ellenpontoznak a különleges, nemes bőrök. A "zsebecske" jól sikerült, büszke vagyok rá (egy bélésbőr darabra lettek rádolgozva a foltok, aztán ezek összevarrva, majd az egész belső fele újra bélelve, a zseb széle peremezve... kicsi darab, de volt vele munka bőven... smile ). Szándékosan durva, "átabotában" varrt öltéseket használtam, aminek a legnagyobb tanulsága a számomra, hogy direkt rondán varrni legalább olyan nehéz, mint szépen... big_smile
A zseb teljesen funkcionális - jelenleg egy kicsit lerövidített szikravető lakik benne, de igény szerint bármilyen kisebb tárgy tárolására megfelel.
A végső varrásnál - ha jól számolom - az élvédővel együtt 8-9 réteg bőrt kellett összefűzni - ezzel megszenvedtem rendesen..., de egy kisebb hibát leszámítva sikerült egészen jól megoldani.

Végül következtek az utolsó simítások. Ezeken is sokat agyaltam, több variációt is kipróbáltam, de végül az mellett maradtam, hogy fekete bőr szíjakat kap a markolat és a tok is, azzal "megbolondítva" kicsit, hogy mindegyik szíj vég más-más egzotikus diót (termést) kapott a végére - finom utalásként ezzel is a világjárásra. (A zsinórok jelenleg hosszúak - ezeket majd a tulajdonos a saját méretéhez tudja igazítani. A tok csúcsán lévő szíjat a vízszintes hordásnál is fel lehet használni, az övre kötve.)

 


 

VPK (Viking Puukko Karambit) <-- Klikk ide a további képekért

Ez egy "ujjgyakorlat", ha úgy tetszik "stílustanulmány".

Nemrégiben a Késportálon ( www.kesportal.hu ) a késkészítés topicban volt egy kis "eszmefuttatásom" arról a jelenségről, hogy a természetes hatású, kézműves jegyeket hangsúlyosan magukon hordozó tárgyak népszerűvé válása miatt sokan készítenek tárgyakat (így késeket is) ebben a stílusban. Ami nem baj, sőt kifejezetten érdekes, izgalmas dolgok születnek. Az érem másik oldala viszont (ami miatt némiképp felhördültem), hogy számos esetben a szakmai hiányosságokat fedik el ezzel: ha valami ormótlan, elnagyolt, nem kellően kimunkált, akkor könnyű rátenni a bélyeget, hogy szándékoltan "rusztikus", ill. "neoprimitív". Ez pedig már baj...
Arról is elmélkedtem akkor, hogy szerintem az igazán jó "rusztikus" tárgyak elkészítéséhez 1. elengedhetetlen a megfelelő szintű szakmai tudás 2. nagyon fontos, hogy meglegyen a készítőben egyfajta egyensúly megteremtésének képessége, ami azt eredményezi, hogy a végeredményben harmonikusan vannak jelen az új és a régies jegyek 3. bármi is legyen a végtermék, arról "sütnie kell", hogy nem azért olyan, amilyen, mert "így sikerült", hanem mert pontosan ez volt a szándék. Ezek alapján és ezen feltételek teljesülése után - természetesen - lehet elemezgetni, véleményezni az adott darab esztétikai és funkcionális tulajdonságait.

No, hát kb. ennyi dióhéjban összefoglalva...

Keveredett is a hozzászólás körül némi polémia, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy megfogalmazhattam volna finomabban és "árnyaltabban" is a véleményem. ( :bocs: )
Aztán ez után magam is sokat gondolkodtam a leírtakon és ott motoszkált a fejemben, hogy tényleg nehéz megfelelni ezeknek a kritériumoknak és vajon csak a szám járattam-e, vagy netán meg is tudom mutatni, mi is járt a fejemben, amikor a klaviatúrát püföltem...
Firkáltam, elmélkedtem, aztán belefogtam.

Az alap egy Szasza által leütött penge, ami "viking kiskés" és amit a Lurdy-ban sikerült megszereznem tőle.
Archaikus forma, praktikum és egyszerűség jellemzi, valóban "rusztikus" darab. :)
Jól látható kovácsolási nyomokkal, a kézi munkát egyértelműen jelző kisebb szabálytalanságokkal, egyenetlenségekkel.
(Technikai paraméterek: GO3 acél, 80 mm pengehossz, kb. 4 mm-es vastagság, kb. 59 RC.)
A kovácsolt markolatrész vastagabb, mint a penge, helyenként a 8 mm-t is elérte, majd innen vékonyodott az gyűrű-szerű visszakunkorodás felé.
Szasza azt mondta, hogy "rá kellene tekerni valamit, vagy bőrrel befonni...", de én végül mást találtam ki.

Nézegetve az "alapanyagot", arra jutottam, hogy a penge egyértelműen puukko-s, annak minden jó tulajdonságával. A markolatrész végén lévő gyűrű pedig határozottan karambitos. Legyen belőle egy Viking-Puukko-Karambit. :) :dilis:

A markolathoz diófát használtam. Két panelbe pontosan bemartam a markolat 1-1 felét, majd ezeket összeillesztettem. A feladat azért volt nehezebb a szokásosnál, mert a marásnál követnem kellett a markolat részeinek egyenetlenségeit, eltérő vastagságát, ill. még egy enyhe (2-3 mm-es) ívet is, ami a pengéhez viszonyítva jelentkezett.
Az illesztéseket pontosan összecsiszoltam, majd a kést és a paneleket epoxyval rögzítettem egymáshoz.
Ezzel a megoldással gyakorlatilag egy full tang markolat jött létre. A fa néhol csak 3-4 mm vastagon fedi az acélt, ami teljes egészében végigfut benne. A gyűrű résznél az acél kibújik, mivel ha itt is beburkolom fával, akkor az átmérője nagyon beszűkölt volna, veszélyeztetve a használhatóságot.

A felület megmunkálásánál a "kézzel faragott" hatást próbáltam erősíteni, erre szolgálnak a vésőnyomokat imitáló bemarások is.

Funkciója nincs, mert a ragasztás tökéletesen rögzíti a markolatrészt, de bőr bandázsolásokat kapott (a fába mélyítetten), szintén azt a látszatot keltve, mintha ezek tartanák a fa részeket. Viszont a fogása ettől egészen jó lett...
A bőr kettős festést kapott, a felső sötétebb réteg kissé meg lett koptatva, némi "antikolt" hatás céljából. A diófa egy kis diópáccal lett kezelve (majd természetesen méhviasz és lenolaj).

A penge részlegesen hidegbarnítva lett, ezzel még jobban kiemelve a kovácsolási nyomokat. Az élnél viszont polírozott full konvex kialakítást kapott - a kontraszt miatt.

A tok nedvesen formázott egyszerű erszénytok, 3 mm-es marhabőrből, "titkos fonatos" bújtatóval, a széleken egy szálas fűzéssel, festett, finoman poncolt kígyó motívummal.


 

Holló/Raven -- Klikk ide a további képekhez

Bizony, majd két éve annak, hogy ez a munka elindult - még a "boldog békeidők" korszakában...
Megkeresett egy fiatalember, akiről kiderült, hogy informatikus egy igen komoly cégnél és a munkája mellett szenvedélyesen szereti az észak-amerikai indián kultúrát. Olyannyira, hogy több éven keresztül hónapokat töltött az USA-ban, ahol egy indián törzs rezervátumában élt, megtanulta az indián fuvola használatát, készítését, végül saját nevet is kapott - a törzs "befogadta". Mivel nekem is szívem csücske ez a terület, igen jókat beszélgettünk, jó néhány alkalommal. (Nem mellesleg, tudomásom szerint ő az egyetlen magyar, akinek szándéka/módja is volt arra, hogy beiratkozzon az általam szintén nagyrabecsült Tom Brown Tracker School-jába... Ez újabb közös téma volt, ami fokozta a kölcsönös szimpátiát.)
Hosszú egyeztetések után kilyukadtunk oda, hogy neki egy tomahawk-kés párosra lenne szüksége.
Legyen minden részében használati darab, de az észak-amerikai indián jegyeket is rejtsük el benne. Ehhez - szintén hosszas egyeztetések után - központi témának a hollót választottuk. A holló az indián mitológiában központi szerepet tölt be - méghozzá meglehetősen különleges módon. Anélkül, hogy ebbe itt és most nagyon belebonyolódnék: igen nagy hatalmú "lény", aki/ami meglehetősen öntörvényű, sem nem egyértelműen jó, sem nem rossz - a világos és a sötét oldallal is kapcsolatban áll, hogy mikor és mit képvisel, azt ő és bizonyos körülmények döntik el. Segíteni és ártani is képes - ahogy éppen adódik...
A Hollóról sok-sok oldalon keresztül lehetne értekezni, de ezt most mellőzöm - akit érdekelnek a "mélyebb aspektusok", azoknak ajánlom, hogy nézzenek utána a neten, ill. ha valakinek konkrét kérdése van, arra majd válaszolok.
Nos, az alapok tisztázása után elkezdtem tervezgetni.
Jó sok firkálgatás és egyeztetés után végül megszületett az a vázlat, amivel már mindketten elégedettek voltunk.

A megvalósításhoz - ami a körülmények miatt a szokásosnál is hosszabb időt vett igénybe - az eddigi talán legszélesebb "kooperáció" jött létre.
A tomahawk fejet Szabó András kovácsolta le rugóacélból. És - szokásához híven - elképesztően jó munkát végzett. hat
A lekovácsolt fejet aztán Szántó Szabolcs (Szasza) vette kezelésbe és csiszolta végleges formára - hát, ez sem vált kárára... smile
A kés pengéjét Császi Zoli szolgáltatta O1-ből, a tőle szintén megszokott és elvárt minőségben... wink
A tokokat (mert alap feltétel volt, hogy együtt és külön is hordhatóak legyenek) Varju Tamás szerkesztette össze, 5 mm-es szíjazat bőrből, csikóbőrrel bélelve - és ez sem vált a projekt kárára... big_smile
Az egészet pedig én próbáltam egységes egésszé "plasztikázni"... No, hogy ez hogyan sikerült, az majd elválik az éles szemű ítészek bírálatai során... whew

Az eredeti tervekhez, rajzhoz képest minimális változások voltak a megvalósítás folyamán. Alapvetően az jött létre, amit elterveztem, de itt-ott változtattam, változtattunk a rajzhoz képest - legfőképpen ergonómiai, praktikus okokból. (Pl. a markolat holója kicsit nyújtottabb lett a rajzhoz képest, mert a faragás közben kiderült, hogy így jobban illik a kézbe, stb.)
Még pár szó az anyagokról, kivitelről, aztán jönnek a képek... smile
A tomahawk fej rajzolata 2x maratott, plusz maszkolással hidegbarnított - tehát elég "strapabíró". A várható nagy igénybevételre való tekintettel a mintába eleve beterveztem karcokat, úgyhogy a használattól csak szebb lesz...
A nyél pácolt, égetett tölgy - ettől fekete és ettől erősebb lesz.
A kés markolata bivaly szarv, rekonstruált obszidián baknira ültetve.
A penge olajban lett hőkezelve (58-59 RC), az ennek során képződött fekete rétegen át lett marva a mintázat.
A tok két rétegű festést kapott, amit aztán metszett díszítéssel "kezeltem"...
Az együttműködőknek nagyon köszönök mindent. Én élveztem ezt a "kavalkádot"... smile Remélem, senkinek sem okoztam csalódást a végeredmény tekintetében. smile
 

 
Blog
 
Számláló
Indulás: 2008-07-05
 
Ajánló
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 

Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!