Ez a kés zene - azaz a zene, mint olyan késben megfogalmazva...
Az opcionális tulajdonos hivatásos zenész és ő adta a témát - szeretne tőlem egy kést, ami "úgy általában" zenei témákat jelenít meg.
Agyaltam "valamicskét" a dolgon, aztán elkezdtem összeépíteni.
A penge Hegyespenge Róka modellje, abból is az N678-as, korrózióálló széria. (Ez is kifejezett kívánság volt - mármint a korrózióállóság.) A "szokásos" maratásos játékokra így nem nyílt lehetőség, viszont kihasználtam, hogy olajban lett megeresztve és ezáltal egy elég stabil, fekete réteg keletkezett a pengén. Skandináv élezést kapott, aztán véstem, gravíroztam - a fényes fém felületek jó kontrasztosan jelennek meg a matt feketén.
A markolat a pengetőnél csont, aztán vörös és fehér fiberből kottavonalakat rétegeztem, amiket egy fekete bőrrel zártam le. A kottázás (szolmizálható, egy ismert magyar népdal részlete. ("Még az mondják nem illik...") vésett, majd akrillal kitöltött és felcsiszolt. A markolat wenge és körte laminálás, réz csőszegeccsel, a végén a vonós hangszerek fejéhez (?) hasonló csigamotívummal. A zsinórfonat egy új "felfedezettem" (értve ezalatt, hogy hatalmas megdöbbenéssel fedeztem fel azt, hogy másfél évtizede lakunk egymás közelében és csak most ismertem meg... ...pedig ... ) Varju Tamás munkája. (Róla kicsit bővebben: www.varjut.com ...) Gömbölyű fonás, csúszó bőrcsomóval.
A tok formázott, keményített bőr, metszett bőr "zongora billentyűzet" rátétekkel, festve, varrva. Nyakban- vagy "static cord" hordásra tervezve.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|